Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

II. Néprajzi helyzet - Révay István: A demográfia tükrében

népszámlálások kimutatásainak erőteljes ellenpróbáit. Meg kell állapítani, hogy az ekként összeállított adatláncolatok konzekvens és tiszta képet nyújtanak a községek nyelvi fejlődéséről. A nyelvileg átalakuló községek esetében pedig érzékeltetik, hogy az átalakulás tényleges-e, avagy csak egy-egy esetben kiütköző papirosadat. Megjegyzendő, hogy a szóbanforgó területeken ezen idő alatt telepítés, vagy nagyobb beáramlás — a városokat kivéve — az államfordulat utáni csehszlovák agrártelepítésig nem volt. Az imént vázolt módszer alkalmazásával teljesen megbízhatón vételezhetjük fel kisebbségi helységállományunkat. Az ekként megállapított állagot nyugodtan tekinthetjük maradéktalan nyelvterületi állagunknak. Módszerünk útján Szlovákia és Kárpátalja együttesen 3960 helysége közül az államfordulat időpontjában 818 helység (a helységek 20.65%-a) mutat magyar jelleget. (Alsó határnak a legalább 20%-nyi arányerőt vesszük alapul, ami a csehszlovák törvényes rendelkezésnek is megfelel.) A csehszlovákiai magyarság indulási helységmérlege tehát — a szórványoktól eltekintve — 818 olyan helység, ahol a magyarság a helyi lakosság 100 és 20% közötti hányadát teszi ki. Hogy e 818 helység (786 község, 21 mezőváros, 7 vidéki város és 4 nagyobb város) magyarságának gyökerességét megállapítsuk, valamint hogy az államfordulat utáni népszámlálási kimutatásokban tükröződő disszimilálódási folyamatot valódiság szempontjából elbírálhassuk, lássuk, milyenek voltak e helységek nyelvileg másfél évszázaddal ezelőtt. A kutatásunk kiindulását képező 1773. évi Lexiconban e 818 helység a következőképpen oszlik meg: magyar vagy magyarral vegyes volt 703 = 85.94%; nem magyar 91 = 11.13%; nyelvisége nincs megadva 24-nek (2.93%). Helységeinknek tehát csaknem 86%-a bír tősgyökeres magyarsággal. Az akkoriban magyar, vagy aránylag csekély számban magyarral vegyesnek kimutatott 703 helység közül 617 az államfordulatilag teljesen azonos nyelvi felépítésű maradt, 17 helység magyarabb lett, 69 pedig ezzel szemben kevésbbé magyar. Igaz, hogy e kevésbbé magyarrá lett helységek számát valamennyire csökkenti az a körülmény, hogy az adatláncolatok bizonysága szerint az 1773. évi Lexicon több községben egyedül a magyar nyelvet mutatta ki, mint uralkodó nyelvet, mellőzve a létező másodikat. Mégis világos a jelenség, hogy az azon eredetileg magyar helységek közül, melyekben 1773. és 1918. között valamely nyelvi eltolódás történt, több változott el a magyarság kárára, mint javára. E 69 helység 818-as állományunknak közel 10%-át (pontosan 9.81%) teszi ki. Ez a jelenség azt mutatja, hogy a magyar expanzió idején egy azzal ellentétes irányú áramlási folyamat is létezett: a nemzetiségi peremvidékek J&kosfeleslege szivárgott lefelé a nyilt magyar medencék felé.