Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

VIII. Nemzetek közt - Czuczor László: Csehek és magyarok

A másik nagy barátunk Emánuel Rádl volt, ki természettudósból lett filozófussá és filozófusból politikussá. Az ő szemeiben láttuk először lobogni a zsenialitás lángját, a megszállottság zavaros fényét. Soha nem ismertünk még embert, aki annyi erkölcsi felelősségérzettel küzdött volna minden jogtalanság ellen, mint Rádl, s különösei: sai nagyon kényes nemzetiségi vonatkozásokban. Harcos keresztény ő, aki keményen ítél nemzetéről, de nem kímélt bennünket sem; mi őt báránybőrbe bujt farkasnak neveztük, mert nem tudtuk, nem imperialista hátsó szándékok irányítják-e őt felénk. Ma már azt hiszem — tévedtünk. Rádl jószándékú demokrata, Masaryk leghűbb elméleti tanítványa, akit keresztény humanizmusa ösztökélt a nemzetiségi kérdéssel való foglalkozásra. Zdeněk Nejedlý, a híres kommunista professzor szintén mellettünk állt. Lázadó és rajongó gondolkodó ő, kit bánt a mai csehszlovák élet sivársága és teljesebb, tökéletesebb megoldások után vágyik. Fanatizmusával lenyűgözött. Igazságszeretetével, mely természeteseknek ismerte el a mi jogainkat és a maga módján küzdött is értük, lelkesedést váltott ki bennünk, óriási tudása, önálló történelmi módszere, a részletekben lényeget látó tekintete imponált nekünk és erősen hatott azokra, akik környezetéhez tartoztunk és szellemtörténettel foglalkoztunk. Šalda, Rádl, Nejedlý — ez a három nagy tudós volt egyetemi életünk erős hatású élménye és középeurópai programmunk támogatója. Az egyetemen kívül szintén a realisták nemzedéke és utódai pártfogoltak: čapek, Peroutka, Sobota és az YMCA-kör. A cseh élet jelenségei közül tehát először a realizmussal ismerkedtünk meg. Mi volt ez? Masarykéknak a nagy szellemi mozgalma a mult század utolsó két évtizedében a cseh közélet megtisztításáért, a romantikus illúziók kiirtásáért és a politikai cselekvés tudományos, szociológiai alátámasztásáért. A jelszavak és frázisok ellen tényeket, érveket, elveket állítottak. Sajátos középút volt ez a tudomány és a politika között. Masaryk volt az irányító. A cél az volt, hogy a cseheket európai színvonalra emeljék és a kultúra erejével függetlenítsék; ideáljuk pedig a csehségnek és az európaiságnak a harmóniája. Ám ők mindig csak egy kis elitgárda voltak, kik ha győzelemre vitték is a csehszlovák függetlenségi harcot, elveiket nem tudták beleoltani a nép nagy tömegeibe. A realisták számára a politika tudomány volt, a nép számára maradt továbbra is érzelmi handabanda. így érte el a realisták nagy nemzedékét, elsősorban magát Masarykot is a halhatatlanság szomorú végzete. Héroszokká magasztosították őket, de az elveiket nem követik. Egy cseh kisember azt mondta nekem egyszer: »Nem értem Masaryk írásait, nehezek nekem, de hiszek bennük, hiszek minden sorukban«. Ez a kettősség a cseh közéletben tovább él. A nép nagy tömegeiben tombol a politikai halandzsa, a demogőgiára való lelki beállítottság. Masaryk ezt azzal magyarázza, hogy hiányzik a cseh történelemből a teljes és szabad politikai és szellemi életnek csaknem 300 éve. Ez az oka a politikai iskolázatlanságnak és