Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

VIII. Nemzetek közt - Vájlok Sándor: Szlovákok és magyarok

ezzel a rémmel. A magyar nyelv tanulását ajánlotta a szolvák tanároknak, közben bíztatta őket, hogy ne féljenek, ha ezért magyarónoknak tartják őket. Az ilyesmin túl kell esni. Nem egy szerkesztő mondotta már: »szívesen hoznék magyar dolgokat, de magyarónnak tartanának. Hungarizmust találnának benne!« Történelmi szempontból nem új ez a fojtogató légkör. Meg volt már régen is, csak fordítva. Breznyik Jánosnak a selmeci líceumról írott könyvében is találunk ilyesmit.

1' A könyvtár ismertetésénél pl. szomorúan jegyzi meg, hogy a sok könyv zár alatt van. A közvélemény ugyanis a/t tartja, hogy pánszláv és a hon ellensége az, aki szlovák könyvet olvas ... A félénkségét, illetőleg a közvéleményt nem tudja megváltoztatni semmi. A szlovák írók ugyan gyakran nyilatkoznak a közeledés mellett, ez azonban alig több a, »humanista és az européer írótól elvárható obligát kiállásnál«. Unalmasak ezek a nyilatkozatok és mindig a magyar közönség felé szólnak, nem pedig a szlovák felé, ahol elsősorban lenne rá szükség A nyilatkozó írók a maguk portáján keveset tesznek a közeledés érdekében. Talán az egyetemek szellemétől várható némi javulás, ahol a helyes légkör kialakítására megvan a szándék és lépések is történtek már ez irányban. A közvélemény megtörése azonban nehéz feladat, különösen akkor, amikor állandóan hangulatot csinálnak — ellene. Vannak olyanok, akik magyarellenes kirohanásokkal mutatják a hazaffyt, szakszerűen szólva az államalkotót. A magyarság helyzetét is ezek teszik nehézzé. A szlovák-magyar kultúrcsere a rossz lélektani hangulat ellenére mégis »élénknek« nevezhető. Nagyszámban jelennek meg a fordítások mindkét részen és ugyancsak jelentős közönségsikerük van. A magyar irodalomban az utolsó 4—5 évben több fordítás jelent meg, mint ezer év alatt. A szlovákban is mutatkozik némi élénkség. A csere oka politikai, tehát nem egészen őszinte. A magyarban van valami fölényeskedő árnyalat, babusgató szándék. A válogatásnál látszik meg ez legjobban. — Hasznossági szándák vezeti a magyar kisebbséget is. Közvetítése csekély kivétellel cserekereskedés: kedveskedni akar vele, vagy pénzt akar keresni. A magyar lapokban például bacillus-módra szaporodtak a szlovák vers-, novella-, vagy publicisztikai fordítások. — Ez a felkapottság elbizakodottá tette a szlovákságot, a minek következtében a kölcsönösségről kezd megfeledkezni. Fogy a magyar fordítások száma, a lapokban ritkán találkozunk velük. Könyvalakban is kevés jelenik meg. De. nemcsak mennyiségi szempontból találunk kifogásolni valót a kultúrcserében, hanem minőségiből is. A fordítások nagyrészt politikai célra készülnek, a napi politika szolgálatára. A szolvákság ennek következtében a magyarságból a viharsarkokat kapja meg, azokat a könyveket fordítják le neki, amikben magyar negatívumokat lát csupán; amikből baj és elkeseredés árad feléje. A »jobboldalinak« nevezhető irodalomból kevés jut el hozzá. Igazi lendülettel és 1

2 A Selmecbányái ág. ev. hitv. egyház és licenm története, Selmecbánya, 1897. 13*