Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

VIII. Nemzetek közt - Vájlok Sándor: Szlovákok és magyarok

tak, amelyeknek fontos szerepe van a szlovák-magyar viszony alakulásában. Ha napjaink szlovák-magyar viszonyát akarjuk bemutatni, akkor a szlovák társadalmat tárgyalásunk szempontjából három részre kell osztanunk: 1. öregekre; 2. középkorúakra és 3. fiatatalokra. Ebben a kérdésben ugyanis nem egységes a szlovákság álláspontja. Az egyes korosztályok magyarság-képében és viselkedésében lényeges eltérések, szín és tartalmi különbségek vannak. Mindez megmutatkozik vertikálisan és horizontálisan; különbség van az egyes rétegeken belül is, különbség van az egyes vallások, pártok, egyének és vidékek között. A szlovák társadalom öregebb korosztálya magyar kultúrán, nevelkedett. Magyar iskolába járt, ahol Toldit magolta és Petőfit szavalta. Ez maghatározó lett rája. Életmódjában a magyarországi forma a domináló: előkelőségre törekszik; a társadalmi érintkezésben finom, úri jellegű. Kapcsolatukat a magyar kultúrával úgy-ahogy még ma is tartják, ha ez külső életükben nem is jut nyilvánosságra. Rejtőznek, aminek lélektani okai vannak. (Erre később kitérünk.) Otthon elolvasnak egy-két magyar könyvet, sokszor magyarul beszélnek, mondanak meg valamit; lezárt ablakok mellett készülékükön a budapesti adót is fogják és szívesen hallgatják a hangjátékokat, a nótázást, a cigányzenét és. a szilveszteri nagyműsort. Az utcán azonban csak elvétve ejtenek ki egy-két magyar szót, a kávéházban félénken nyúlnak magyar újságok után; a pozsonyi heurigerekben pedig csak a második liter után kezdenek együtt dúdolni a mindenkit túlkiabáló magyar főiskolásokkal. — Ezzel nem szándékunk, hogy az öregek rétegét alakoskodónak, vagy gyávának tüntessük fel. E réteg viselkedését a körülmények határozzák meg; a beamter és az egyén nem úszhat az ár ellen; nem lehet hősiességet kívánni tőle akkor, amikor a tömeg megallaiszik, sőt az ilyesmiben semmi kivetni valót nem talál. E lappangó kapcsolat következményét legjobban a kultúrcserénél látjuk. Ezen a téren ők tesznek legkevesebbet, pedig ép az ellenkezőjét várnók tőlük, ismerik mindkét kultúrát, éltek mindkettőben, látják az értékeket, hiányokat. Kétnyelvűek nemcsak a köz-, hanem a könyvnyelvben is. Két nyelven írnak és beszélnek. A háborúig sűrűn szerepeltek neveik a fordítók között, mégis a háború után alig találkozunk az e rétegbeli nevekkel. Egy-két Mikszáth-könyvet lefordít, vagy véleményt mond néha a vitás kérdésekben. Ez minden tevékenysége. A második réteg iskolázása szintén magyar volt még, de a magyar életforma távolról sem itatta tele annyira, mint az öregeket. A magyar nevelés sem volt rájuk döntő hatással. Az iskolában az Ady-forradalom érintette meg őket, ez jelentette számukra a magyar irodalmat is. Az induló szlovák költők magukkal viszik az Adyismerés terhét, utánozzák, hatása alatt állanak. Nagy Ady-kultusz fejlődött ki köztük, cikkeztek a magyar költőről és védték. Kapcsolatuk a kívülállóé, az érdeklődőé. A kultúr cser ében azonban ök viszik a vezetőszerepet, ök tartják fenn a szlovákság kapcsolatait a magyar irodalommal, ök elégítik ki az érdeklődést, a fordítások