Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

I. A keresztény egyházak - Baráth László: Az evangélikusok

összefoglalni, hogy a református magyarság közéleltd súlyát is minél nagyobbra növelje. A cél tehát kézenfekvő. »A magyar reformátusságnak lelkébe újból bele kell plántálni azt a vitalitást, amely az elmúlt századokban hatótényezővé tette és a felelősségtudatot, különösen az egyház világi elemeiben. A felelősségtudatot Isten, felebarátunk és egymás iránt«. (Szilassy.) — A programmadásból kiviláglik az, hogy a »Református Összefogás« című mozgalom, amelynek már hasonló elnevezésű sajtója is van, állandóan növekvő olvasótáborral (eddig 4000 előfizétővel) nem irányul semmiféle felekezet vagy társadalmi osztály ellen, hanem azokkal párhuzamos síneken haladva akarja erősíteni és növelni a magyar kollektívum hatóerejét. Az »összefogás« jegyében folyt le 1937 július első napjaiban a losonci közép- és főiskolai diákkonferencia, amelyen az ország minden részéből 130 diákifjú és diáklány vett részt, hogy tisztázza a református összefogás egyházi, nemzeti és társadalmi céljait. A konferencia második napján, a történelmi nevezetességű gácsi vár lovagtermében tartott tanácskozáson az ifjúság részéről az az egyetemes óhajtás jutott kifejezésre, hogy a magyar reformátusság jövője szempontjából szükség van egy öntudatos szellemű vezető rétegre s ezért az egyháznak állandóan fenn kel] tartania a kapcsolatot a fő- és középiskolai ifjúsággal és állandóan ébren kell tartani a kálvinizmus magyar történelmi hivatásának öntudatát. A szlovákiai és kárpátaljai magyar református ifjúságra tehát olyan feladatok várnak, amelyeknek helyes meglátása és a reálig lehetőségekkel számolni tudó praktikus megoldása nemcsak az egyháznak, hanem a magyar kollekitávumnak biztos, erős és határozott irányú fejlődését ás fogja szolgálni. Az evangélikusok A csehszlovákiai magyar evangélikusok száma 36.000 lélek körül mozog. Mikor az államfordulat bekövetkezett, az evangélikus egyházi szervezetek az új országhatároknak megfelelő változásokon mentek keresztül. A végleges rendezést csak az 1921. évi trencsénteplici alkotmányos zsinat hozta meg, melynek értelmében Szlovákiát nyugati és keleti egyházkerületre osztották. Az új kerületeknek megfelelően megalakult esperességek territoriális alapon szerveződtek s ennek folytán a magyar és magyar többségű egyházak is szlovák esperesi és püspöki vezetés alá kerültek. Ezzel szükségszerűen felmerült a kisebbségi kérdés úgy a felsőbb adminisztratív szervek kebelében, mint a vegyes nyelvű egyházakban is. Két magyar egyház, a komáromi és a somorjai, nem csatlakoztak a megszervezett szlovákiai egyetemes egyházhoz, hanem mint úgynevezett szabad egyházak, az egyetem keretein kívül maradtak. A somorjai szabad Kövy Árpád. 2