Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

VII. Az új nemzedék - Sinkó Ferenc: A főiskolások

felett, béke és megértés keresése a társadalmi életben, egészséges vagyonelosztás, a nemzetek békitése Közép-Európában. A Munkaközösség »absztrakt radikalizmusának nevezte ezt az ideológiai tisztázódást náluk. Elutasító álláspontját az magyarázza, hogy a Sarlónál kiábrándult a világnézeti harcokból.

1

2 »Értékesebb ma már a magyar kisebbségnek, ha egy statisztikai kiadványt, szociális szellemű szövetkezetet nyer, mintha a leglogikusabb, legszebb átfogó munka rendszerét állapítja meg, de az élőszóban éa papíron megfeneklik.« Az ideológia-nélküliséget azonban revifteálniok kell. A Munkaközösség kezdetben azt hirdeti, hogy mindegy, milyen a világnézete valakinek. Mindenkivel együtt akarnak dolgozni, aki magyar munkát végez. Később átfogó magyar ideológiáról beszélnek. Határozottan nemzeti alapra helyezkedik a mozgalom és megtagad minden közösséget minden kozmopolitizmussal. Főérdeme, hogy kezdi hirdetni és valóra is váltani az aprómunka elvét. — A mozgalomnak két csoportja van: Pozsonyban és Prágában. Munkát a pozsonyi csoport végez. Tényleg elindít, határozott kisebbségi munkastílust alakít ki néhány emberben. Azonban nem sokáig működik. A két csoport között ellentétek támadnak, az újabb indulás is megbukik. A mozgalmi élet a CsMASzban is aláhanyatlik. Jellemző,, hogy a szokásos CsMASz-kongresszusokat sem rendezik meg néhány évig. A reformszellemű fiatalok lassan kikerülnek az egyetemekről, eltűnnek a magyar vagy a szlovák társadalomban. Indul ugyan ismét egy mozgalom: Széchenyi-refommozgalom névvel, azonban rövidesen megszűnik ez is. Az új évfolyamoktól az egyetem egyre nagyobb teljesítményeket kíván. Prágában például egy jogász második államvizsgájára napi tízórai tanulással nyolc-tíz hónapig készül, ha zökkenő nélkül akar átjutni. A gazdasági válság érezteti hatását. Mindenki siet tanulni, mert nincs pénz, hogy sokat tartózkodjanak fent az egyetemi városokban. A komolyabb diákságot a vizsgák vonják el a művelődéstől. A város alig érdekli őket. A diákéletben nem egy helyen komolytalan egyének kezébe kerül egy-egy egyesület vezetése. Az általános letargiában csak a prohúszkás mozgalom dolgozik és fejlődik országos szervezetté. Befejezi a maga világnézetének kiépítését. Lapjában, az U j Élet-ben, szemináriumaiban neveli munkás gárdáját. Megkezdi a munkástáborok rendezését. A munkástáborokban nyaranként két-három hétre közös sátorban együtt pihentet, dolgoztat diákot, hivatalnokot, főként munkást. A munkástáborok célja: megismerés, pihenés, azonkívül megtanulni az osztálykülönbségek áthidalását. Okulnak a prohászkások a Sarló és a Munkaközösség példájából, lassan és óvatosan, de annál szívósabban mem nek a maguk célja felé: minél több képzett, európai nívójú munkást adni a magyar társadalomnak. 1

2 A Magyar Munkaközösségről részletesebben: Dnka Zólyomi Norbert cikkei a Magyar írás I. évfolyamában.