Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

VII. Az új nemzedék - Sinkó Ferenc: A főiskolások

Az egyetemi fiatalság többi része nem hallat magáról. Mintha nem volnának problémáik. A régi nemzedék hallatja szavát a csöndben. Az elhelyezkedés, úgyahogy, megtörtént; újból gyülekezik, hogy az egyetemen kezdett munkát folytassa. Az új mozdulások az új politikai és eszmei áramlatok hatása alatt indulnak. Jellemző, hogy a nemzedék most sem tud nagyobb lélekzetű kezdeményezésbe vágni. Sikertelen próbálkozások jelzik útját továbbra is. Rimaszombatban jelentkezik először az életbe kikerült reformfiatalság. Érdekes, hogy a konzervatívebb része jelentkezik szólásra. Megrendezik az úgynevezett rimaszombati diétát. Seregszemle akar ez lenni, ahol más szemmel mérnék fel a teendőket. Két jellemző tünete van a diétának: nem tud szabadulni a világnézettől, erős kritikát gyakorol a pártok és a meglevő kulturális szervek felett. A diétán jelentkező fiatalság lapot is indít Egyenes Uton címmel, amely azonban pár szám után megszűnik. Az elhelyezkedett fiatalok azon része, amelyik a Sarlóban indult annak idején, Kisebbségi Társaság néven alakít egyesületet. Innen indul ki a másik kezdeményezés, mely közös munkára akarja bírni a különböző világnézeti csoportokat, anélkül, hogy ezeknek fel kellene adniok álláspontjukat. Találkozóra hívja össze a kulturális és ifjúsági egyesületeket, hogy megbeszéljék azokat a feladatokat, amelyekben minden magyarnak együtt kell szerintük dolgozni, jobb és baloldalinak agyaránt. Az első ankét, a »Tavaszi parlament a tényleg összehozza a különböző csoportokat, bizonyos emelkedett szellemű megértést teremt. Az ankét után azonban nem következik komolyabb munka a megértés elmélyítéséért. A következő találkozón csak a baloldali egyesületek jelennek meg, így ez a próbálkozás is eredménytelenül végződik. Űgy látszik, a kisebbségi reformnemzedék még mindig nem jutott el oda, hogy a maga új életszemléletét érvényesíteni tudja a kisebbségi életben. A társadalom közönyösen szemléli a fiatalok megmozdulásait. Az egyetemi ifjúság nagy része sem lelkesedik azokért a gondolatokért, amik felmerültek az előző évek mozgalmaiban. A CsMASz újra megmozdul, kongresszusokat rendeznek, szemináriumaik működnek, azokon újra elmondják a régi programmokat, a programmok azonban erőtlenül, ígéret nélkül hullanak a közönybe. Hiányzik a régi lelkesedés, a régi várakozás. Az új generáció más, mint a régi, más a szelleme, azonban nem találta meg a maga útját, a maga hangját. Az új világnézeti diákalakulatok: mint a prágai baloldali Táncsics-kör, a pozsonyi liberális Eötvös-kör sem találnak nagy visszhangra, nem tudnak túljutni helyi indulásaikon szervezeteiken. Az elmúlt évben a CsMASz érdekes kezdeményezést indított el, az úgynevezett nyári szellemi táborozásokat. Céljuk intelligenciaképzés és kultúrmunkások nevelése. Ha megfelelő vezetés alá kerül, ki lehet belőle alakítani a régen szükséges nyári egyetem intézményét. Azért szükséges ez különösen most, mert a jelenlegi egyetemi fiatalság újfajta vezetést, irányítást és tanítást vár, más, reálisabb munkát