Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

VI. A társadalom - Bólya Lajos: A polgárság

magyar társadalom, íme, húszévi kisebbségi sorsa után még mindig szervezetein ül áll s a megszerveződés szükségessége csak mintha most kezdené teljes súlyával megmozgatni a lelkeket, amikor már az új magyar polgárság jelentkezik történelmi feladatának elvégzésére. Midőn röviden felrajzoljuk a magyar polgárság útját az államfordulattól napjainkig, nagyon szomorú utat kísérünk végig. Ez az út a kisebbségi magyarság elesettségének tájain vezet. Ezt az utat mi magunk is megjártuk s vigasztaló csak az, hogy ma, mikor visszanézünk, már egy új magyar polgárság öntudatos szemével mérjük a távolságokat. Sorsunk teljes ismeretében, minden tapasztalatunk felhasználásával vetítjük a jövőbe az új magyar társadalom képét, (amelynek megépítését öntudatosan és örömmel vállaltuk. * A kisebbségi magyarság az államhatalmi változás idejéig a magyar, nemzeti államban élt. A nemzet és az állam ebben a keretben elvileg azonos volt s a külön nemzeti létezés ismeretlen volt és elképzelhetetlen. Az állam a nemzeti társadalom fölé került s vele szemben hatalmi tényezőként is megjelenhetett, a nemzeti társadalmat azonban nemzeti létében sohasem veszélyeztette. A magyar polgárság ebben iá keretben az állam eszköze volt; az állam és a nemzet egymástól elválaszthatatlan képzetében szervezte a magyar életet. Az állam fordulatkor a kisebbségi magyarság kiesett a nemzeti állam keretéből és a nemzeti közösségből is. Szétvált az állam és a nemzet azonossága, a nemzet és az állam új helyzetben, új fogalmazásban és új sorrendben jelentek meg. Az új körülményekhez új életformát kellett keresni s minden szervezetből kihullott nemzetdarabnak új szerves életet kellett felépíteni. A háborús gyűlölet utóhullámai a győző és a legyőzött nemzetközi megkülönböztetése az anyaállammal való érintkezést s annak segítségét kizárták még akkor is, ha az anyaálliam ilyenre képes lett volna. A kisebbségnek teljesen a saját erejéből kellett új életét felépítenie. Hogyan? A polgárságra hárult volna a feladat. A magyar polgárság niagyrésze az államfordulat után önként elhagyta az új állam területét. Az állam exponense elment az állam után, amely nélkül életét nem tudta elképzelni. Ha ma beleképzeljük magunkat az elmenekült polgárok helyzetébe, menekülésüket részben meg tudjuk érteni. Hiszen a kisebbségbe teljesen idegen földrajzi és társadalmi központok köré csoportosult népdarabok jutottaik, például a Mátyusföld s a délcsallóközi rész, a Párkányvidék, Gömör és így tovább. Ezen csoportok mindegyikének nagyrésze a régi álliam keretei között maradt. A polgári vezető réteg regionális orientációja nem változott és csoportja határain túl nem látott. Az egyes ittmaradt csoportok akkor még nem látták meg egymást, egyórásról mit sem tudtak, egymásra nem számítottak. 150