Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

VI. A társadalom - Bólya Lajos: A polgárság

A polgárság helyileg végérvényes bomlást látott s eddigi életszemlélete nem engedte meg, hogy egy új társadalom felépítésére gondolhasson. Nagyrésze itt nem látott életet, elment. Vitte egy magyar politikai romantika is. A megmaradtak nagy részét azután az új állam kergette el. Az állampolgársági törvény kegyetlen határozmányai a magyarság nagy tömegeitől tagadták meg az élet jogát az új állam keretében. Kálváriás menetben vándoroltak el az anyaországba azok, akiik az új sorsot itt szerették volna vállalni. Az ittmaradt polgárság azután még egy súlyos sokkot szenvedett el. A zsidóság kivált a magyar nemzeti közösségből. A csehszlovák állam népszámlálási rendelkezései lehetővé tették a zsidóknak, hogy önálló nemzetiségiként jelentkezzenek. A zsidók nagyrésze ezzel a kedvezménnyel élt is, nem törődvén azzal, hogy a magyarságból való kiválásával milyen súlyos sebet vág a magyarság testén. A legutolsó népszámlálás bizonysága szerint a százezernél több magyar zsidóból alig tízezernél több vallotta magát magyarnak. A friss zsidóság, amely csak az utolsó évtizedekben vándorolt be Magyarországba, nem érezte magát a magyar közösség tagjának s kulturális kötöttsége sem volt olyan erős, hogy a magyarsággal annak nehéz sorsát is vállalhatta volna. A zsidók ilyen nagy tömegben való kiválásának a nyelvjogi és iskolaügyi téren katasztrofális következményei voltak, különösen a városokban. Közismert dolog, hogy a kisebbségi nyelvhasználat joga a bíróságok előtt és a közigazgatásban a magyarság százalékarányától függ és a 20%-ot el nem ért járásokban a magyarság nem használhatja nyelvét. Ugyancsak ilyen kötöttség van az iskoláknál. Mennyi magyar iskolát és mennyi elpazarolt nyelvi jogot jelent ez a kiválás a kisebbségi magyarság számára! A zsidóknak a magyarságból való kiválása azonban a gazdasági életben jelentkezett a legsúlyosabban. A kivált zsidóság majdnem teljes egészében polgárságot jelentett. Orvosok, ügyvédek, kereskedők, iparosok, az egész magyar kereskedelmi élet, jóformán az egész ittmaradt magyar tőke és felgyüjtött pénz kivált a magyarságból.

1 Ez az egész magyar kapitalizmus vidéki formájában, annak képviselőivel a kisebbségi sorsban, elveszett a magyarság számára. A magyarság felgyüjtött tőkéje, vagyona elveszett, mert a zsidók kiválása nemcsak formális volt: vagyonukat, pénzüket most már a saját zsidó nemzeti és kulturális életük megszervezésére használták föl. Mindezek után maradt még mindig egy vékony polgári réteg, amely azonban nagyon szegény volt és lélekben teljesen összetörött. A háború és a forradalmak után, a magyar állam összeomlása után lelkében teljesen megszakadt az a valami, amit erkölcsi folytonosságnak nevezünk. A realitás kiesett a szemléletéből, ami érthető, ha 1 Szekfü Gyula könyvére, A három nemzedék-re utalok általában, bogy a magyar kapitalizmus és a magyarországi zsidóság egységét idézhessem anélkül, hogy ezt a kérdést bővebben tárgyalnom kelleme.