Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

V. A műveltség sorsa - Szvatkó Pál: A sajtó

A három »bulvárlap« (így nevezik magukat) szintén számol a kisebbség külpolitikai érdeklődésével és sok külpolitikát ad, de csak amolyan halandzsa-külpolitikát, amelynek sok köze nincs a valósághoz. Legújabban a politikai érvényétől megfosztott aktivista »Magyar Újság«, amolyan átmeneti lappá kíván válni a politikai és a riportlap között, hogy visszahódítsa az elpártolt olvasókat. Egyelőre nem tudni, hogy az új stílussal való kísérletezés miiven eredménynyel fog járni.. A két laptípusnak megfelelő iskolázottságot mutatnak a szlovákiai magyar újságírók is. Vannak köztük művelt és tájékozott emberek. akik már csaknem politikusok s inkább »közíróknak« szeretik magukat nevezni, mint újságírónak, s vannak »fürge riporterek«, akik viszont a felfokozott szimatnál és a másodrendű szenzációk hajhászásánál sokkal többet nem tudnak. Az első típus hibája, hogy lenézi az újságírás mesterségbeli részét s ennélfogva nehézkes, unalmas lesz. Ezenkívül gyakran az igazi publicisztikai készség is hiányzik belőlük s valóban nagyon a nagyzolóan értékelő kisebbségi mértékkel kell mérni, ha közíróknak óhajtjuk őket nevezni. A másik típus természetesen még műveletlenebb és gyakran súrolja a revolverujságírás határait. Ezek az utóbbiak fejlődtek ki a régi vidéki újságírásból, s számos másodrendű emigráns újságíró is közéjük szállt alá (míg a többi emigráns lassan felszívódott más pályákon, vagy elvándorolt). Az újságírói utánpótlás gyenge Szlovákiában. A kisebbségi újságírásnak koránt sincs meg az a varázsa, mint a pestinek, s a fiatal titánok nem igen tolakszanak körébe. (A fizetések a PMH-t és a Magyar Újságot kivéve gyengék.) Inkább a politika az, ami vonzza a fiatalokat, a legtöbb ambiciózus fiatalember csak ugródeszkának használja fel a sajtót, azonnal publicista akar lenni, a nagypolitikához szól hozzá vezércikkekben, s lenézi az újságírás mesterségbeli részét. Ennek következtében az újságok technikailag fokozatosan romlanak, s egyre veszedelmesebben túlteng bennük a politikai anyag masszája, aminek a politikusok, a szónokok és a közírók örülnek, de nem az olvasó, akit bármennyire be is neveltek a politikai olvasmányokba, mégis szívesen látná, ha komoly újságjaiban is találna némi olvasnivaló »érdekes« anyagot, nehogy kénytelen legyen szórakozásképpen az egészen kezdetleges eszközökkel dolgozó »bulvárlapokhoz« nyúlni. E cikkben csak napilapokról beszéltünk. Túl messze menne, ha felvázolnánk a szlovákiai folyóiratok történetét is, mert, sajnos, a szlovákiai folyóiratoknak inkább csak történelme van: az időszaki lapok megszületnek, feltűnést keltenek, meghalnak, ismét mások jönnek, ismét mások mennek s a jelenben alig létezik egy-kettő. A folyóiratok történelme érdekes, mert jellemző a kisebbségi nép szellemének alakulására, de most nem foglalkozhatunk vele. Elég, ha a mában megjelenő folyóiratokról emlékezünk meg néhány szóval. 10