Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

V. A műveltség sorsa - Szvatkó Pál: A sajtó

azonban a legelütőbb az, ahogy a kisebbségi orgánumok a külpolitikai problémákat kezelik. Ezen a téren teljesen átvették a német és a vele rokon cseh módszert és rendkívül alaposan, szélesen, a kontinuitásra vigyázva foglalkoznak a világeseményekkel, az európai országok politikai fejlődésével. A lapok előterében mindig a külpolitika áll, ez a gerincük, ez a friss és a jól feldolgozott bennük. A magyar közönség kezdetben nemigen becsülte e stílust, később megszokta, s mivel a világesemények a sokat hányatott korban amúgyis izgalmasabbak, mint a legszebb pletykariport, ma már követeli s elsősorban ezt keresi lapjaiban. A szűk szlovákiai életben, a primitív társadalomban aránylag kevés olyan történik, ami lekötheti az általános figyelmet, az érdeklődés tehát a helyi dolgokról a nagy világtörténésekre terelődött. Ma a csehszlovákiai magyar lapok sokkal részletesebben foglalkoznak Európával, mint a magyarországiak, jobb áttekintést és szolidabb feltálalást adnak, mint — néhány kivétellel — a legtöbb pesti orgánum. A baj csak az, hogy túlzottan egyéni és politikai szemüvegen át nézik a történéseket. Ez főleg a kommunista »Magyar Napra« áll, amely természetesen szélsőbaloldali agitációra használ fel mindent, s egész spanyol, kínai, abeszszíniai számsorozatokat adott ki, hogy olvasóit Franco, Olaszország és Japán ellen hangolja. A Magyar Újság viszont minden világeseményt csak arra használ fel, hogy Prága igazát védje vele s így válik egyoldalúvá. A szlovákiai lapok első típusa tehát e négy politikai lap (közöttük kettő olcsó néplapszerű és kettő nagyobb orgánum). A másik három lap: az »Esti Újság«, a »Kassai Újság« és a kis »Keleti Újság«, éppen az ellentétes típust képviseli. Eltúlozott bulvárlapok, a szolidság minden kísérlete nélkül. Míg a politikai lapokban túlteng a kommuniké-szerű és az agitációs cikk, ezekben csupa »riportot« találunk s a legszabadosabb eszközöktől sem riadnak vissza, hogy a lenyomtatott anyag »érdekes« legyen. A valóság, az igazság, az erkölcs, a tapintat nem játszik szerepet, csak az érdekesség s a szerkesztőség mindent ehhez az alapelvhez fésül hozzá. így hát néha felháborítóan hazugok s megtévesztők a közlemények, sebaj, mondja a szerkesztő, fő, hogy a közönség »beveszi«. Ezeket az újságokat nem támogatja párt, kénytelenek maguk megkeresni a kenyerüket és ezért a legerőltetettebb módon igyekeznek kiszolgálni a közönség ízlését. Az pedig évről évre alacsonyabb lesz, mert senki sem tes$ kísérletet a megnevelésére. Az egyik ilyen magyar lap már például hatszázadik folytatását közli egy hihetetlenül olcsó eszközökkel összetákolt pornográf Ferenc József és Erzsébet királyné regénynek, s e szekszuális gerjedelmeket ébresztő műalkotással elérte, hogy példányszáma a legmagasabbra szökjön a szlovákiai magyar lapok között. Sivár képe ez a magyar olvasóközönség leszállt ízlésének, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy e riportlapok hű olvasói ma már nemcsak a kisemberek közül kerülnek ki, hanem a magyar középosztályból, sőt egyre jobban onnan, s a vidéki nép inkább az olcsó politikai lapokat kezdi olvasni, a Magyar Napot és az Uj Híreket.