Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

V. A műveltség sorsa - Szvatkó Pál: A sajtó

piacán, Szlovákiában, hanem kívül eső városokban. Sokan hibáztatják is ezt a fejlődést, mert a messze készülő lapok könnyen elvesztik a kontaktust a szlovákiai emberekkel és problémáikkal, de a helyzet így alakult, változtatni nehéz rajta, s a nyomdatechnikai, geográfiai és centrális politikai meggondolások a lapok kifejlesztésénél szemmelláthatóan nagyobb szerepet játszottak, mint a szlovákiai környezet ereje. A négy lapon kívül Pozsonyban, Kassán és Kárpátalján még több magyar napilap van, de ezek sem politikailag, sem színvonalbelileg nem igen számítanak. Pozsonyban az »Esti Újság«, jelenik meg (olcsó déli lap), Herczeg Gábor szerkesztésében, Kassán ugyanilyen riportlap jellegű a Kassai Újság (Köves Illés szerkeszti) s Ungváron a Havas Emil szerkesztésében megjelenő Keleti Újság. — Ha e hét csehszlovákiai magyar napilapot, a négy politikait és a három riportlapot, szemügyre vesszük, két típust ismerhetünk meg a 'kisebbségi sajtóban. E két típus egy évtized óta állandóan egyforma, még akkor is, ha új lapok keletkeznek és a légiek elmúlnak. Az első típus a politikai lap. Határozottan egy irányt szolgál, többnyire párt vagy más kötöttsége van, sokkal határozottabban és merevebben szolgálja irányát, mint a budapesti orgánumok szokták, ennélfogva nehézkesebb cs hivatalosabb jellegű is. E szlovákiai politikai lapok tényleg olyanok, mint Pesten csak a »hivatalos lapok« szoktak lenni: pártjaik parancsait vakon teljesítik, szeretik a kommüniké-stílust, rendkívül vigyáznak az irányvonalra, a pártügyekre, tekintettel vannak a párttagokra, s a szórakoztató, »olvasnivaló« részt mellékesnek tartják. Semmiesetre sem pletykálkodnak, de kegyetlenek és vakok, ha a párt érdekei megkövetelik. A politikusnak és a pártvezetőségnek nagyobb szerepe van a szerkesztésben, mint az újságírónak; az utóbbi csak a végrehajtó közeg, nem kezdeményezhet, s nem alakíthatja az anyagot a saját technikai elképzelése szerint. E rendszernek hátrányai vannak, de előnyei is. Az újságíró ugyan hivatalnokká válik, aki jóformán aktaszám szerint intézi el a »befutó ügyeket«, de elmúlik a túlzott szenzációhajhászás, túlszínesség s a mellékes dolgok, a »pikantériák« keresése. Rendkívül megnehezíti s főleg egyhangúvá teszi a magyar újságíró munkáját Csehszlovákiában, hogy minden beérkezett anyagot le kell fordítania, mert a hírszolgáltatás idegen nyelven történili — s így a szerkesztőségek valóságos fordító irodákká válnak, ahol nagyrészt jó hivatalnokok ülnek, akiknek azonban vajmi kevés közük van a való élethez, mert nem élik át közvetlenül az eseményeket. Ilyen körülmények között a pesti »riport« műfaja a második helyre szorult a politikai lapoknál, s előtérbe kerültek a »fontosabb reszortok«, főleg a kül- és a belpolitika. Ezen a téren a lapok alaposabb munkát végeznek, mint a pestiek. A belpolitika jó keresztmetszete lesz az ország belső történéseinek (természetesen pártpolitikai szemüvegen át nézve), s nem összpontosul annyira a politikai élet pikantériáira, mint a pesti újságírás. A pesti lapok módszereitől