Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

V. A műveltség sorsa - Brogyányi Kálmán: A művészet

voltak, de nem volt stílusa, nemzeti művészete. Az új államkeretben a fiatal szlovák művészek célkitűzése közös volt: formát és egyéni stílust akartak adni a szlovák szellemnek a képzőművészetben. Az út könnyebbik fele a téma volt. A sajátos szlovenszkói táj, a Tátra, a Kriváň, a Gyömbér hegyvidéke, a Vág,és a népviseletes szlovák paraszt. A cseh művészet példával is szolgált törekvésükhöz. A fiatal szlovák művészek serege vág neki a feladatnak. Ám a fiatal művészek nem annyira a nyugati művészi minták felé tekintenek, mint amennyire inkább meglepő részletek, frappáns beállítások után indulnak a hegyek között, hogy olyant nyújthassanak, amilyenre eddig még nem volt példa a szlovák művészetben. A katalógusokban a pontos helymegjelölés, a képen a tökéletes és ráismerhető rajz a lényeg. Valóságos térképelési munka folyik közöttük. De ebben nem marasztalhatók el teljesen a művészek. A hivatalos képvásárlók, a képvásárló szlovák értelmiség megkívánta a föld- és néprajzi jellegzetességet a képtől. A magyar művészek közül néhányan szintén belekerültek ezen áramlat sodrába. Művészi elvet, stílustörekvést nem jelentett ez az irány. A szlovák művészet másik szárnya bizonyítja ezt, ahol néhány kiválasztott, távol a népszerűség hangos megnyilvánulásától, a nyugati művészet formaprobliémáin keresztül igyekezett kifejezni önnönmagát és a szláv lélek rezdüléseit. A magyar művészek »szlovenszkóisága« is a tájban mozgott. A folklorisztikus elemek háttérbe szorultak, mert jellemző magyar etnikai szigeteink nincsenek. A tájfestés, a regionális életszemlélet nem adott feleletet a művészet problémáira. Különösen a modern művészeti irányok, amelyek nyugat felől, részben Bécs, részben Prága közvetítésével érték művészetünket, állottak teljesen ellentétben a népies felfogással. A szlovák művészetben gyakran találunk példát az ellentmondások egyeztetésére s ez sokszor a magyar művészeket is megkísértette. A naturalisztikus témát, elvont, gyakran kubisztikus formavisszaadással igyekeztek modernné tenni, anélkül, hogy számba vették volna az új művészet elvont, idealisztikus ábrázolási módját. A tárgyi hűséget a művészi elvonással nem lehet olymódon összeegyeztetni, hogy a művészet 'kárát ne vallja. A regionalizmus csődje nyilvánvaló, a művészetben a tiszta művészeti szempontok az irányadók! A kép problémáját a lényeg adja és nem a tárgya. A »szlovenszkóiság« csődje bebizonyította, hogy Szlovákia magyarsága éppúgy hozzátartozik az egyetemes magyar kultúrfejlődéshez, mint az anyaországbeli magyar szellemiség. A magyar kulturális és művészeti élet egységes és oszthatatlan! Tételünket a szlovákiai magyar művészeti életre mégsem alkalmazhatjuk teljesen. Az anyaországbeli kultúrpolitika még sohasem cselekedett ennek értelmében! Az utódállamokbeli magyarság teljesen magára hagyatva küzd problémáival. Jellemző például, hogy az egyetlen Bernáth Aurél kivételével, akire szeretettel gondolnak művészeink, mégjjgy magyarországi művész vagy művészeti egyesület