Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

V. A műveltség sorsa - Brogyányi Kálmán: A művészet

kísért kiállítási szezon után el is tűnt az egyesület szemeink elől. A Csehszlovákiai Magyar Irodalmi és Művészeti Társaság művészeti osztálya jelenti a következő átfogó művészeti szervet. Sajnos, az egyesület már indulása kezdetén annyira a csehszlovák kormánypártok magyar tagozatainak kezébe került, hogy mind a mai napig, nem sikerült az elfordult magyar közvélemény bizalmát megszereznie, pedig közben alapos rendszerváltozáson ment keresztül. A szlovák művészettel nincsen intézményes kapcsolata a szlovákiai magyar művészeti életnek. Néhány évvel ezelőtt Prágában rendeztek egy közös szlovákiai kiállítást, melyen a magyar és a német nemzetiségű művészek is résztvettek. A kiállítás rendezése körül azonban annyi mellőzés érte a magyar művészeket, hogy nehezen lehetne hasonló feltételek mellett újra megrendezni a közös kiállítást. Sokkal harmonikusabb volt a köztársasági elnök pozsonyi látogatása alkalmából rendezett nagy ünnepi kiállítás a Szlovák Művészházban. Ez a kiállítás úgy indult, hogy a rajta résztvevő művészegyesületek közös szervezetbe fognak tömörülni és megindítják a szükséges tárgyalásokat egy szlovákiai művészkamara felállítása érdekében. Sajnos, ez sem valósult meg, a kiállítás szétoszlott közös munkaterv nélkül. Szociális szempontból sokat jelentett volna ennek megalakulása, mert intézményesíthette volna az állam gondoskodását. így az egyre jobban szegényedő magyar társadalom vállaira hárult a művészek gondja is. Az esetről-esetre történő szerény összegű állami vásárlások nem sokat segítenek. A szociális helyzet sokkal súlyosabban érinti a kisebbségi sorsban élő művészt, mint a többségit. Nincsen semmiféle lehetősége, módja az érvényesülésre, a határok sorompói lezárva, még a magyar nyelvterületek érdeklődésére sem számíthat. * Az új életformára berendezkedő szlovákiai magyar szellemi életnek, kihullva a magyar államiság kereteiből, új alapok és értelem után kellett néznie. Mi adhatott más alapot, lendületet és célt életének, mint maga a föld, amelyhez a sors évezrede kapcsolta a magyarságot? Szlovákia több lett számunkra a saját históriai és geográfiai léténél. Metafizika lett. Problémává vált. Verseik, cikkek, képek igyekeztek kifejezni és valósággá emelni ezt a vágyat. így alakult ki az öncélú »szlovenszkóiság« gondolata. Ez az irány erősen szeparatisztikus álláspontot foglalt el a magyarországi szellemi fejlődéssel szemben. Nem volt ellenséges, de nem is nagyon törődött vele. Az irodalmi síkon keletkezett gondolat azután lassan politikai élt vett föl. Az állandóan hangoztatott »szlovenszkóiság« kitűnő propagandának bizonyult ahhoz, hogy a szlovákiai magyar szellemiséget leválassza az egységes magyar kultúrfejlődés testéről. A képzőművészetben sokkal nehezebb volt a »szlovenszkóiság« ügye. Szlovákiában még a háború előtti szlovák művészeknek sem volt egységes és kialakult művészi karaktere. Csak egyéniségei 127