Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

V. A műveltség sorsa - Vass László: Az irodalom

A helyzet tehát jelenleg az, hogy az irodalom és a művészetek másodlagos helyre szorultak vissza, sorsuk majdnem csupán vegetálás, ismeretterjesztés, a fővonalak aprólékos figyelése a szomorú vicinálisról... Ez ugyan nagy veszélyt jelent az értékhatár épségére, mert könnyen tápot ad a további dilettáns-tenyésztésnek. Ám ha egyideig így is lenne, megéri az áldozatot a másik téren behozott eredmény: a népnevelés sikere. A kisebbségi nemzet energiája nagyrészben most áthelyeződik a művelődéspolitikára, amelynek csúcsszervei ma már a népsziget és a szórvány-magyarság számára valóságos élő bástyát jelentenek. Ha ez a társadalomszervezés sikerülni fog, egyszeriben megváltozik majd irodalmunk 'képe is, mentesül elsősorban a régi középosztály romantikus nyűgeitől és azontúl irányítóan fog hatni az egész nemzet szellemi életére. Minden más egyébről beszélni, ankétezni, vitatkozni, progrommokat adni: terméketlen mellébeszélést jelent. »Szlovenszkói tudat«, »szlovenszkói hagyományok« : ma még üres tartályok, szellemet, lényeget nekünk kell belé teremtenünk. Hiába keresünk helyi gyökereket, azokból nem lehet önálló irodalmat növeszteni. Minden ilyen irányú kísérlet csak dilettantizmust, nívócsökkenést, a fővonaltól való teljes elmaradást eredményezett. Az utóbbi években aggasztó tünetek jelentkeztek szellemi életünkben. Az újabb nemzedék értelmisége soraiban egyre kevesebb »kiművelt emberfőt« látunk. Ijesztően esik a nívó. A művészi kifejezés nyersanyaga, a tartalom és a forma, sőt már maga a nyelv is: erősen provinciális ízű lett, érzéketlen az anyaországi írók meghúzta irányvonallal szemben. Felemás kultúra zavarja meg a fiatal szlovákiai magyar írók teremtőkedvét. Ezt a nemzedéket már a leszakadás veszélye fenyegeti az egyetemes magyar irodalmi színvonalról. Itt megint csak az egészséges irodalmi élet kialakulása segíthet, végeredményben tehát az egész nemzetet átjáró művelődéspolitika, amely szerves kapcsolatban az anyaország szellemi életével, betömi a különböző területeken támadt réseket és helyreállítja még idejében az egy és oszthatatlan magyar kultúra teljességét. Minden itt dől el, a népnevelés terén. Népi kultúrpolitikánk irányvonala újabb művelt rétegek felé mutat, űj olvasóközönség van kialakulóban, töretlenebb, elhasználatlan még, legbiztosabb reménysége a közeljövő irodalmi életének. A népi magyarság — európaibb magyarságot jelent és ezért egy nemzeti társadalmunkban gyökerező és európai szellemű és fejlett színvonalú irodalmat akarunk ezen a tájon kialakítani. Ma még nincs meg. Ma még nem jelent különösebb színt, hangsúlyt a szlovenszkói magyar író mondanivalója. De az egész nemzet életében megindult társadalomszervező folyamat azt mutatja, hogy a közeljövőben a Kárpátok alól önálló irodalmi mondanivaló hangozhat el. És akkor majd az itt élő magyarság irodalma meg tud felelni annak a különleges hivatásának is, amit geográfiai és néprajzi helyzete jelöl ki számára: közvetlen híd lenni a magyarság zöme és Nyugat-Európa között.