Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

V. A műveltség sorsa - Fizély Imre: A magyar iskola

harmadrésze hárul az államra. A második harmad a községet terheli, a harmadik harmad pedig a körzetet, amelyben az iskola felépül. Már pedig ha a magyar iskolára kell a pénz, úgy az államnak sincs pénze, a járásnak sincsen pénze, a községnek sincs pénze. Pedig mindent el kellene követnünk, minden lehetőséget ki kellene használnunk, hogy a magyar életünkben oly fontos iskolatípust, a polgári iskolákat fejlesszük és a lehetőségek szerint a legmagasabb számra emeljük. A magyar középiskolai viszonyokra jellemző példa, hogy a valamikor 300 tanuló befogadására épült pozsonyi liceum épületében 650 magyar gyermeken kívül még mintegy 800 német

1 fiú és leány tanul. A magyarok három nap délelőtt, három nap délután tanulhatnak. A németek fordítva. Hogy milyen higiénikus viszonyok között folyik ott a tanítás, arról fájdalmas lenne még csak meg is emlékezni. »A kassai magyar reálgimnázium ügye szégyen a XX. században«, állapították meg. A mellőzés a magyar iskolákkal szemben Kassán égbe kiált. A gimnázium osztályai az egykori elemi iskola épületeiben és tantermeiben nyertek elhelyezést az elemi iskolákra jszabott szük padokkal, egészségtelen, sötét helyen, vándorló rendszerrel, mert kevés a helyiség. Többi középiskoláinknál sem sokkal különbek a viszonyok. Középiskoláink vezetése nincs magyar nemzetiségű igazgatók kezében. Tanáraink nagyobb része nem vallja magát magyar nemzetiségűnek, ami már magában véve nem biztosíték arra nézve, hogy a magyar középiskola a magyar nemzeti eszme szolgálatában magyarságunk biztos védbástyája legyen. Magyarnyelvű szakiskoláink: kereskedelmi, ipari, mezőgazdaságiak iparkodnak a tanulni vágyó magyar ifjúságnak szakismereteket nyújtani. Sajnos, amennyire fontos lenne az ipari, kereskedelmi s különösen a mezőgazdasági ismeretek alapos birtoklása, annyira hiányzik magyarságunk óriási rétegeiből az iskoláztatás, a szakmabeli művelődés igénye. Különösen földművesosztályunkat illeti ez a szemrehányás. Mert míg a Csehszlovákiában élő magyarság nagyobb része földművelő gazdaember, addig két földművesiskolánkban (kétéves tanfolyamai), Komáromban és Rimaszombatban minden évben felvételi helyek maradnak betöltetlenül a kevés jelentkező folytán. A magyar gazda nem akarja fiát földművesszakiskolába küldeni, minek az, hiszen a fiú úgy sem megy majd állásba, amit meg tudnia kell, azt megtanulja itthon is ... Ilyen a magyar iparos felfogása is. Pedig az életküzdelem a magyar iparostól egyre nagyobb felkészültséget, több tudást kíván. A jövendő iparosnak tanonc korában kell elsajátítania mindazt, ami boldogulását biztosítja. A tanonckérdés magyar vonatkozásban megoldatlan még. Pedig az elemit vagy a polgári három osztályát végzett rengeteg 14 éves magyar fiú és leány elhelyezéséről és szakmabeli kiképzéséről gondoskodni kellene. Magyar óvodáink! Szomorú fejezet. Az 1936. évi kimutatás szerint Szlovákiában 23, Kárpátalján 3 magyar óvoda működött! Pedig ennek az iskolatípusnak nemzeti-népi szempontból felmérhetetlen 116