Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

V. A műveltség sorsa - Fizély Imre: A magyar iskola

értéke van. Hiszen az anyanyelv elsajátítása a gyermekkor feladata, az anyanyelv tudása a gyermekkorban ver kiirthatatlan gyökeret a gyermek lelkében. 26 óvoda 875 magyar elemi iskola mellett Szlovákiában és Kárpátalján! Hiszen még 800 magyar óvoda sem lenne elegendő. A lehetőség megvan reá, hogy magyar óvodák létesüljenek, ha nem is állami intézmények formájában, mert csak most van készülőben az a törvénynovella, amely a kisdedóvók szervezését szabályozni fogja. De akaratra lenne szükség és erkölcsi bátorságra, hogy magyar társadalmunk a többi nemzetek mintájára rendezze az óvodaügyet. Példa is van előtte. Itt van a Slovenská Liga, amely nemcsak a szlovák vidékeken állít fel óvodákat, de a magyar helyeken is — természetesen szloivákot, s az óvodák segítségével nyeri meg a magyar gyermekek egy részét a szlovák iskolák számára. A németek Kulturverband j a nemzetmentő munkáját az óvodákkal kezdi. Magyar óvodáink hiánya a nemzeti sorvadás kiinduló pontja lehet! Az eddig elmondottakból kitűnik, hogy milyen mértékben állottak rendelkezésünkre az államfordulat után azok az objektív tényezők, amelyek az új viszonyok közt lehetővé teszik a magyar iskolák fennmaradását s fejlesztését. Ezek után nem lesz érdektelen a szubjektív tényezőkről megemlékezni, melyeknek jelenléte avagy hiánya legfőbb kerékkötője annak, hogy a csehszlovákiai magyar iskolaügy a csehszlovákiai magyarság sérelemmentes ügye legyen. * Az első és legnagyobb hiba, ami a gyermeket az első nappal iskolába kíséri: a szülő tudatlansága és tájékozatlansága. A magyar szülőknek óriási része nincs tisztában azzal, hogy mi az iskola célja és feladata. Nagyrészük a gyermek iskolába járását nagy tehertől való megszabadulásnak tekinti. Ha jó tanítót kap a gyermek, lesz belőle ember, ha nem vitte sokra, rossz volt a tanítója: ez a legtöbb szülő meggyőződése. Ilyenkor az iskolával és a tanítóval szemben megnyilvánuló teljes bizalmatlanság kíséri a gyermeket az iskolába: a szülő bizalmatlansága, amit rövid időn belül mesterien kiegészít a gyermek bizalmatlansága is. Magyar népünk nem szereti az iskolát. Nem tudja, mit jelent számára s gyermeke számára és mit jelent a nemzet gazdasági, kulturális fennmaradása és virágzása érdekében is az iskola. A szülők többsége szerint az állam, az »ország« érdeke, hogy iskolák legyenek. S ezt a felfogást még az államfordulat előtti

N időből hozta magával, amikor még államalkotó, uralkodó nemzet voltunk s az iskoláztatás teljesen az állam vagy az egyházak gondját képezte. Az egyház vagy állam feladata volt tehát, hogy az iskolákat olyan színvonalra emelje, ami a köz érdekének a legjobban megfelel. Sajnos, még mindig a régi világban érezzük magunkat. Még mindig felsőbb helyről várjuk iskoláink sorsának — még kisebbségi szempontjainknak is legjobban megfelelő — kedvező elintézését. Magyar népünk az államfordulat előtti időben nem ismerte meg a népi körösség és a társadalmi egymásrautaltság parancssza

u 114