Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-01-01 / 1. szám - Rádió - Száz Sándor: A pozsonyi rádió magyar műsora - V. S.: Jegyzetek a pozsonyi rádió magyar műsorához

megfelelően hozott pl. a zenében könnyűt és klasszikust. A könnyű zene különben teljesen kielégíthette a hallgatóságot, szerepelt benne tánczene, cigányzene, magyar nóták (egyszer megint zongorával!) és két-hároméves „legújabb” slágerek. A komoly zene hallgatói azonban* nem kapták meg, amit már régen várnak: a zenekari hangversenyeket. Zongorán és hegedűn már szintén unalmassá játsszák ia mindig ugyan-egy számokat. Más részt meg a zenekari darabok nem tudnak kifejlődni ezeken a hangszereken. Kodály „Galántai táncai”, amelyet ■ zongorán adott elő a pozsonyi műsor, zenekari előadásban érvényesülnek igazán.

Az alkalmi műsorokból a karácsonyi közvetítéseket emeljük ki, amelyekbe bár az idén néhány eltévelyedés is becsúszott, mégis sikerültnek mondhatók. „Népi” játékok, vallási hangulat, némi színvonal tették emelkedettebbé. Megzavarta azonban némileg ezt egy sordíjas előadás az öreg Graduálról és egz laikus prédikáció, amely a december 27. karácsonyi dalokat majdnem élvezhetetlenné tette. Nem értjük, miért ne lehetett volna az ismert karácsonyi énekeket konferálás nélkül bemutatni.

Az előadásokról vegyes vélemény alakult ki a hallgatóban. Jó és rossz, alkalmi és semmit mondó előadások hangzottak el, megtartva a rádió régi jellegét, a „szobait". Sok előadás mozgott még mindig akadémikus vonalon, ami természetesen nem a tartalmi értékekre vonatkozik, hanem a külsőre. Nem a Tavaszi Parlament közvetítésére gondolunk, amit (ez nem érinti a Tavaszi Parlament eszméjét és gyűléseit, csak a közvetítést a hallgató szempontjából) nyugodtan rádió-giccsnek mondunk. Hanem a többiekre. Nem lett volna szabad felolvastatni pl*. Győry Dezső (a magyarul rosszul beszélő bemondónő György Dezsőnek konferálta) hézagos és összecsapott előadását. Viszont örömmel regisztráljuk, hogy a Járási Közművelődési Szövetség előadásában decemberben megjelent az első előadás, amit vártunk. Nagy József előadása volt ez, amely az évvégi népszokásokról szólt. Ilyen és hasonló, főleg szociológiai előadásokat várunk a pozsonyi rádiótól. A pedagógiai előadások is ilyen konkrétek és kedvelné teszik ezt a ciklust.

Végeredményben az év végén is csak azt mondhatjuk, amit év elején. Ki kell bővíteni a munkatársak, írók, költők és művészek sorát, mert a mostani egyoldalú gyakorlat lehetőségeiből aligha lehet hosszabb időig nívós közvetítéseket adni.

V. S.