Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-01-01 / 1. szám - Rádió - Száz Sándor: A pozsonyi rádió magyar műsora - V. S.: Jegyzetek a pozsonyi rádió magyar műsorához
RÁDIÓ A POZSONYI RÁDIÓ MAGYAR MŰSORA. A csehszlovákiai rádió magyar műsora, ill. közvetítése jelentős fejlődésen ment át két éves működése alatt. A kezdeti kapkodás és csapkodás után határozott irányt vett fel, amely szerint a csehszlovákiai magyarság szellemi szükségleteinek szolgálatába lépett. Bekapcsolódott a kisebbségi magyarság kultúrális mozgalmaiba,, miközben megpróbálkozott azzal is, hogy az itteni magyar élet egyik fontos kultúrális tényezőjévé képezze ki magát. Vitába lehetne szállni az elgondolásával és mérlegelni lehetne az elért eredményt: azt, hogy mennyiben érte el ezt a magyar mősor és mennyiben nem. Azonban ettől eltekintve megállapíthatjuk, hogy a sok próbálkozás, fiaszkó mellett több hasznos dolgot sikerült létre hoznia. Első sorban azt, hogy kialakított valamelyes művészi vonalat, amely néha egészen elfogadható szinten van. Az első időben ilyent keresni még niaiiv dolog lett volna, hisz a rádió műsorát alig számította valaki a komolyabb intézmények közé. Úgy szintén nem lehetett beszélni szerkesztés-technikáról és műsorpolitikáról, amely pedig ma már határozott és látható. Látható annyiban, hogy kultúráíis autarchiát épített ki (értékeiről ugyan lehetne beszélni), ami a szlovenszkói körülmények figyelembe vétele mellett, nem épen könyű dolog. A novemberi műsor is ezt a jó irányú fejlődést mutatta. Nagy lépést tett meg az irányban, hogy a műsor-politikát és a közvetítés anyagát életszerűvé tegye. Eddig ugyanis nem egyszer hangzott el iái rádióval kapcsolatban, hogy közvetítésének háromnegyed része „csak azért volt, hogy legyen és nem a hallgató kívánalma és érdeklődése miatt." Mennyi jelentéktelen és üres előadás hangzott el és mennyi primitív, iskolai zeneszám! Novemberben ezzel szemben már az aktualitás és hallgató szempontjait is észrevettük nem egyszer. Alkalmazkodott a hangulathoz, az előadások témája, a szélesebb tömegnek szólt. Ez is „vívmány", hisz sok előadás csaik egy-néhány hallgatónak ,íródlott". A közönség ugyanis nem csak didaktikus témákat kíván hanem „könynyű", érdességénél fogva vonzókat is. Kiemelhetnénk még azt, hogy november előnyének tartjuk a> változatosságot, élénkségét, a hangjátékok háttérbeszorítását, a legtöbbször kifogástalan zeneműsort, a november 15. zenekari hangversenyt stb. Ugyanakkor azonban nem feledkezhetünk meg az árnyoldalról sem. Még pedig azért nem, mert itt is fejlődés van, konok haladás a nívótlanság felé. Ennek kapcsán rá kell mutatnunk arra, hogy súlyos defektusnak tartjuk az állandó lektor hiányát; mert 1. sok előadás stílusai dadog; 2. több előadás nívótlan és gyenge; 3. gyakori a, tárgyi melléfogás. A Csehszlovákiaii Magyar Közreművelődési Szövetség ciklusában pl. két olyan gyatra előadás is elhangzott, amely rossz színben tünteti fel ai rádiót a hallgatók elé. Még egy-két ilyen előadás és hosszú időre „betelik" a hallgatóság ® magyar műsorral. — Kimondott giccsnek tartjuk György Dezső egyik előadását és az Ady-estet is. Az utolsó közel járt az ízléstelenséghez. A lektor hiánya, vagy a mostani mértéke oly nagy mértékben termeli a dilettantizmust, hogy a többi rész jó vonalát csaknem lerántja. Ezért szükséges, hogy itt is beálljon a változás és a novemberi műsor tanulságain elindulva ezektől a ballasztoktól is megszabadítsa a szerkesztés a hallgatót. SZÁZ SÁNDOR. JEGYZETEK A POZSONYI RÁDIÓ MAGYAR MŰSORÁHOZ. Az év utolsó hónapjának, decembernek műsoráról is elmondhatjuk azt, amit a Miagyar írás utóbbi kritikái megjegyeztek, hogy abban már némi javulás észlelhető. Ennek a megfogalmazásában azonban még nem nyúlhatunk a felső fokú jelzők, vagy ® zajos dicséretek tárába, mert ez a javulás nem általános. Csak itt-ott érezhető, mellette azonban hibák is vannak. December közvetítéseiből megint az életszerűséget, a szezónszerűséget kell kiemelnünk. A műsorpolitika követte az érdeklődés szempontjait és ennek