Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-12-01 / 9-10. szám - Kritika - Narancsik Imre: A hamis humanizmus regénye (Stefan Zweig: Harc egy gondolat körül)

megdöbben és kifogásolja a weimari Németország tettét, hogy részt vett abban a népszövetségi bizottságban, amely a Kína s Japán közti kérdés tanulmányozására s a köztük való békéltetésre küldődött ki. Elismeri, hogy ebben a bizottságban egyedül a németek végeztek számottevő munkát, míg a többi kiküldött evett-ivott, kirándult, de ez a szerep sem nyerte meg Kína jótetszését ugyanúgy, mint nem biztosította Japán barátságát. Döbbenetes, amit felsorol az író, közeli tényeket, eseményeket, hogy az üzletre és a pénzbeli haszonra épült európai és amerikai civilizáció mit rontott a színes ember műveltségén és életén. A 74. után következő tizenkét oldal a könyv középpontja. Itt látjuk, hogy a gyarmatfalánkság és gyarmattelhetetlenség az európai nagyhatalmak és Amerika életében veszedelem, amelyben csak a gyarmatbírtokosokat lehet és kell elmarasztalni. Maga a keresztény misszió kezdettől sok hibát követett el, ezt bevallja Gedat, a missziós felügyelő, mert úgy mond: a Szentírás mellé rendelte a métert és az újonnan megkereszteltek anyakönyve mellé tette az üzleti főkönyvet, vagyis nyerészkedési szempont vezette a keresztény hittérítés munkáját. Ha nem is mindig, de számos esetben. A misszió így lett a gyarmatosítás első fejezete s így vesztette el megragadó, vallásos jellegét. Ismétlem: nem mindig és nem mindenütt, de legtöbbször és sok helyütt.

Gedat bejárta Európát, Amerikát, Ázsiát és Afrikát. A személyes élmény nyomán nyilatkozik, mert hiszen európai, amerikai, ázsiai vezető férfiakkal találkozott és tanácskozott. Könyvében összegezi a látottakat és hallottakat. Megállapítása: a bumeráng visszaröppen! Másként: a fehér faj vezető szerepe és hatalma még kevés, belátható rövid ideig marad meg. Már ma sem a régi tekintély, hatalom birtokosa Euiópa és Amerika. A világhatalom megbízatása a színesekre száll, mert a fehér faj lelkiismeretlenül, haszon jegyében, önzőén, uzsorásán kezelte. Vége a világhatalomnak olyan értelemben, mint a fehérek szeretnék és gvakorolták.

Nem hagyhatom el a befejező részeket sem, ahol a keresztény misszió értelméről, a történelem körforgásáról elmélkedik az író. A misszió mentheti

még a helyzetet. Az Evangélium szabadító, amely az emberiséget a megértés leikéhez vezeti, ellenben a pompás politika, az üzlet, a tudomány, a művészet sosem érteti meg, hogy a fehér embernek a színes is testvére. A missziónak ezért függetlenítenie kell magát az anyagi haszon érdekéfői és tekintettel kell lennie a kérdéses, misszióra várakozó nép sajátosságára sokkal jobban, mint eddig. Ebben a munkában Gedat reménykedik. Németországra jelentős szerep vár, de a misszió jövőjén kívül Európa sorsa is Németországtól függ, amely földsngünk „döntő országa", mert új politikai alakulás, teljes életfordulat. Milyen különös, ugye, amikor a tiszt’a, eszményies kortörténeti bölcselet ennyire rajongó, bízó nemzeti öntudattal rendelkezik. Gedat könyve egyébként, nyugodtan mondhatjuk rá: az Evangélium korszemlélete. A mai európai ember számára a jövő és a menekülés módja az a szemlélet, az az alakulás az egyetlen, amit ez az ember, világlátott író, bölcs állít. Aki lelkiismeretesen elolvassa ezt a művet, bárhol helyezkedik el pillanatában, igazat ad a szerzőnek. Az utána következő további viszont a ráeszmélő olvasón múlik. N. I.

A HAMIS HUMANIZMUS REGÉNYE.

(Stefan Zweig: Harc egy gondolat körül. (Castellio és Calvin c. művéhez. Budapest, 1936.)

1.

Értékes emlék európai olvasókörünkben Stefan Zweig írása, amely életrajzi és szellemi eredményeket feltüntető kiváló könyv. Arra is emlékezünk, hogy a világháborús évek kellős közepén feltűnést és elismerést keltett „Jerémiás" c. drámája,1) amely időszerűtlen tiltakozásával időtálló mű a világháborús roppantszámú irodalomból. Ezekben a művekben ugyanis St. Zweig mesterét, Romain Rollandt követi s békesség-hitével, szenvedélyes humanizmusával majdnem első az egyenlőövéi között. Lám, ilyenek a régi emlékek. S az újak?

Különállóak, írjunk róluk: külön.

Csak tárgyiasan, ellenséges szenve*) Drámai költemény 9 képben. Vér Andor fordítása. 1933