Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-12-01 / 9-10. szám - Kritika - Asztalos Dezső: Magyar versek könyve

ségétől, másrészt a fiatalság zengő szava elnyomja költészetében a félhangokat s a komolyabb tartalmat. így is kész s egyéni Takáts lírája s csak várakozással nézhetünk további verselése elé.

Zalai Fodor Gyula régi hagyományokon nevelkedett, a Reviczkv Gyulák és Szabolcska Mihályok élő folytatása. Versei tiszták s átlátszóak, mint a hegyi patak vize. Nemes és szigorú elvei vannak, amik kissé áthűtik költészetét s tanító, oktató jellegűvé torzítják. Zalai Fodor Gyula költészetének javító célzata van s ezt a köl ő sem tagadja. Úgy hiszi, hogy minden sor, amit leír, szebbé és jobbá formálja a világot. E szándékában nemes és aszkéta érzések hatják át s a költő egyénisége, élete és céljai felől nem hagynak bennünk semmi kétséget. Nem vonhatjuk felelősségre a költőt azokért az elsikkadt félhangokért, melyek látszólag minden értelem nélkül bukkannak fel a költészetben. A költő józansága nem ismeri ezt s kitörli költészetében mindazt, ami az értelem kritikáját nem bírja el.

Meleg emberi szív dobban a versekben. Szív és lélek, ahogyan a költő első versciklusát elnevezte. Ez a szív és ez a lélek egy érzékeny idegrendszeren keresztül kapja az utasításokat egy hűvös értelem kritikáján átszűrődve. Nem csoda hát, ha itt-ott hamarább kézhez kapjuk azt a konzekvenciát, amit a vers elolvasása után minden olvasónak le kell vonnia. E gyámkodás nem egyszer kényelmetlen és időelőtti. Versei egyenként talán nem keltik ezt a benyomást s a költő előadásában bizonyára egészen különös színt és ízt nyernek. De így tömegben s közös hatásban van benne valami furcsa öntudat, mely megzavarja a mű élvezetét s örökösen a józanság kiábrándító tényeire utal.

Ez a líra nem hoz meglepetést, mert minden szava fontolt költő gondolata. Sokhelyütt eredeti versekre bukkanunk, amiknek könnyedsége s szépsége maradandó emléket hagy bennünk. (Végrendeletmódositás.) Több öntudatlansággal ez a líra szebb, nemesebb és örökkévalóbb volna. A költő ne őrködjön örökké önmaga felett, ne feszélyezze őt az olvasó, aki oly messze él tőle. Az élet szimpla oldalát is figyelje olyan odaadással, mintha egetverő csoda történne körötte. Több kapcsolat a lélek suttogásával s Zaíai Fodor Gyula nemes szándéka tisztább formákban tisztább gondolatokra és értékekre bukkanna.

MARÉK ANTAL. MAGYAR VERSEK KÖNYVE.

Szerkesztette, bevezetéssel és jegyzet-szótárral ellátta Horváth János. Budapest, 1937. A Magyar Szemle Társaság kiadása. (612 I.)

Anthologiát szerkeszteni — talán egyike a leghálátlanabb feladatoknak. A kortárs annyi igényt támaszt az anthologia-szerkesztővel szemben, hogy majdnem mindnyájának eleget tenni s hozzá mégsem válni különféle érdekek játéklabdájává: a kiegyensúlyozásnak szinte művészete. Hogyan érhető el ez a művészi egyensúly egy merőben tudományos vállalkozásnál? Csakis minden egyoldalúság, elfogultság kerülésével, a komolyan számbajöhető összes viszonyulási lehetőségnek higgadt fölmérésével és egyetlen maradandó érvényű szintetikus látáshoz, mint alaptörekvéshez, való visszavezetésével.

Hogy ez a lényegében gyakorlati célú munka teljes sikerű lehessen, ajánlatos megelőzőleg az elméleti számvetés. Horváth Jánosnál nem hiányzik utóbbi. A „Magyar Versek Könyvét", már szerkesztőjének több évtizedes kivételes értékű szelíémtörténészi múltjánál fogva is, bizalommai vehetjük kezünkbe. De csöppet sincs szüksége múltja ilyetén hitelszerző érdemére annak, aki jelenleg is oly nagyszerűen helytáll nevéért. Szóbanforgó anthologiája bevezetése ugyanazokkal az erényeivel válik számunkra elismerésre méltóvá, ame'yek az eddig jól ismert Horváth Jánost is jellemzik. Ezek az erények: alapos ismerete» eredetien átfogó szemlélete, biztos értékelése és egyszerűségében is kifejező, sohasem henye, világos stílusa.

Egy ponton mégis vitába kell szálinunk a kiváló tudós irodalomfölfogásával, amint bevezetését olvassuk. Vitába kell szállnunk, mert verskiválogatása egyik generális irányelvéről van szó. Azt írja többek között: „..nagy átlagban az egyes költőktől felvett darabok kisebb-nagyobb száma inkább a művelt magyar közönség közízlésére vet világot, mintsem okvetlenül az illető költő viszonylagos értékére: mert ami legjobb tudásunk szerint országszerte és már hagyományo