Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-12-01 / 9-10. szám - Kritika - N.I.: Szeberényi Lajos Zs.: A parasztság története - r.m.: Mihály László: Költő, ne félt! Válogatott költemények
tő s vezetett rétegét a szellem és a szellemi élet egységére, tisztaságára, egyúttal szabadságára buzdítsa. A nemzeti magyar megújulásmódját ebben látja és ebben láthatjuk. A világháború utáni magyar pedagógiai koromnak ezért első könyve ez a tárgyalt mű s útmutatásai jövőnk érdekében, hiszem, cselekvőkre találnak sorainkból. NARANCS1K IMRE. SZEBERÉNYI LAJOS ZS.: A PARASZTSÁG TÖRTÉNETE. (Budapest, 1937.) Szeberényi Lajos Zsigmond tudományos munkásságának két főtárgya van. Az egyik Kierkeoaard dán hittudós működésének ismertetése, a mé/,ik: a parasztság. Irodalmi munkássága ezzel a két főtárggyal kapcsolatban korszerű s jelentős, miután Kierkegaard magyar ismerői s méltánylói közül kétségtelenül Szeberényi szakavatottsága az első, másrészt ugyanilyen a parasztságról szóló irodalmi munkássága is. A mostani tavaszon megjelent könyve tulajdonképpen összefoglalása előző, a parasztságról szóló műveinek. Ebben a „történelmi áttekintésében megtaláljuk öt évtized kutatásának igazságait, mert ötven éve fáradozik Szeberényi, hogy a parasztság rendjének történelmét és történelmi erőit, céljait az igazságnak megfelelően ábrázolja. Megjegyzésre méltó irodalmi munkásságából, amelynek eredményeit ebben az ezidei írásában közli, a következőket dolgozza fel: A parasztok helyzete Magyarországon (1907), A parasztkérdés külföldön és hazánkban (1908), Tömegmozgalmak az alföldi parasztvárosokban (1913) és Parasztok helyzete a világháború után (1929). „Történetiének címzett műve, amelyről megemlékezem: A parasztság története a legrégibb időktől napjainkig, történelmet, társadalomtudományt, társadalmi rajzot, lélektant egyesít végig eredeti s érdekes módon. Harminckét fejezetben több, mint négyszáz oldalon ismerteti az őskori Kelet, a klasszikus kor, a középkor, az újkor kezdetén jelentkező parasztlázadások, a norvég, az izlandi? a francia, a dán, a német parasztság történelmi eseményeit, amelyek a parasztsággal kapcsolatban vannak. Megrajzolja a parasztság helyzetét Középeurópában és Keleteurópában. Ismerteti a XX. században történő változásokat a parasztság törekvéseiben és történetében. A világháború utáni parasztságnak és mozgalmainak külön fejezetet szán, miután tárgyilagos módon igyekszik ábrázolni azokat a sorsváltozásokat, amelyeket a világháború s a forradalmak hoztak. A magyar parasztsággal hét fejezetben foglalkozik: IX., XVI., XVII., XVIII., XX., XXV., XXVI., ezzel mutatja, hogy könyvének nemzetpolitikai értelme s célja van. A nemzetpolitikai cél viszont, amelyet Szeberényi könyvének utolsó része gyanánt közöl az, hogy a felelős tényezők lássák be a parasztság fontosságát. A parasztság fontossága szerinte ugyanis az, hogy a történelem tanúskodik, hány esetben őrizte meg a parasztság a nemzet népiességét, egyúttal hányszor mentette meg a pusztulni-veszni kezdő népet az új élet számára. A parasztság életének elősegítésére szükségesnek látja Szeberényi, evangélikus magyar egyházának egyik vezetője, a magyar főrendiház tagja, tiszta látással hiszi s hirdeti az új, kielégítő földreformot, a lelki műveltség erősítését, a paraszti jellem és öntudat fejlesztését, hogy ez az ősi népréteg sorsának irányítását szabad kézbe vehesse. Szeberényi emberies hangú hasznos könyve s vele együtt állásfoglalása a magyar parasztság rendjére fordítja értelmiségünk figyelmét. S aki tovább érdeklődik, annak a könyv végén nyolc oldalas forrásműjegyzék áll rendelkezésére, mely felöleli a parasztkérdésnél tekintetbevételt váró e.gész irodalmat. Akit érdekel a magyarság jövője, nyilvántartja ezt az írást. N. I. MIHÁLY LÁSZLÓ: KÖLTŐ, NE FÉLJ! VÁLOGATOTT KÖLTEMÉNYEK. (1926—1936.) Budapest, 1936. Vájná kiad. 160 I., 88. A modern magyar irodalom egyszersmind az ifjúság, a 20—30 évesek alkotása. Alig van közöttük olyan, aki a negyedik X-en túl volna. Különösen áll ez a megállapítás lírikusainkra. Nem befutott sztárok, elkényeztetett csodagyermekek, de az isteni szikra birtokosai. Lelkendeznek a szépért, a jóért, pedig szépet látó álmaikban koldusrongyokra bukkannak és jóságvágyó sóhajukra a nyomortanyákból vészes üvöltés felel. A régi költők boldog tiburi magánya, ahol jófajta falernumi
