Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-12-01 / 9-10. szám - Manga János: A boszorkányhit
MANGA JÁNOS: A BOSZORKÁNYHIT A Magyar írás októberi számában közöltem néhány iskolai dolgozatot annak igazolására, hogy a boszorkányhit még ma is él falvainkban. Az öregebb emberek és asszonyok hisznek is benne, a fiatalabbak (körülbelül 40 évig) még tudnak boszorkányhistóriákat, de azokat csak régi históriáknak tartják. Kivételt képeznek az ősi hagyományokból megmaradt, a gazdasági életre vonatkozó cselekvő népszokások, továbbá a kuruzslásoknak bizonyos fajai. Az emiített dolgozatokkal kapcsolatban most szeretném a boszorkányhitképzetek kifejlődését röviden ismertetni. Jókai Mór írja egyik cikkében, hogy „Mindenféle babonában, földöntúli lényben, tündérekben, szellemekben hitt a magyar egykoron." Ezt a megállapítást egész bátran kiegészíthetjük azzal, hogy hisz még ma is. Nem csoda. Ősi hagyaték ez, mely nem hagyja magát egyszerűen lerázni, kitörölni a néphitből. Természetes, hogy a felületes szemlélő nem látja meg, mert a falu ezt is, mint egyéb jellegzetességeit szigorúan eltakarja az ő társadalmához nem tartozóktól. Nagyon jellemző eset erre a következő: Nemrégiben, egyik gyűjtő utamon, mielőtt a faluban megkezdtem volna a gyűjtést, meglátogattam a tanítót, akinek előadtam jövetem célját s egyben munkám támogatását kértem. A tanító, aki körülbelül 20 év óta működik a faluban, gúnyosan csak ennyit mondott: „Ugyan kérem, hova gondol, egy református községben keres babonákat? Nem hisznek itt ilyesmiben." Estefelé, dolgom végeztével újból bementem a tanítóhoz elbúcsúzni. Kárörvendően kérdezte: „No, kartárs úr, hol vannak a babonák és a boszorkányhistóriák?" Erre kivettem a jegyzeteimet és néhányat felolvastam belőlük. A kolléga csodálkozással vegyült bosszankodássa! kérdezte: „Honnan a csodából szedte ezeket elő?1 Én itt vagyok húsz év óta, de sohase hallottam." A boszorkányképzetek nyomai fellelhetők az összes pogánykori népek mitológiájában. Úgy a hinduknál, mint a helléneknél és rómaiaknál megtaláljuk. Különösen élénken élt a boszorkányhit a skvtháknál, akik azt tartották, hogy a boszorkányok tekintete halálthozó és hogy a gyermekeket elrabolták és felfalták. A magyarság boszorkányhitére jellemező adatokat egy hatalmas kötetben adtak ki a Magyar Tudományos Akadémia, melynek levéltári adatait Komáromy János gyűjtötte össze. A legfantasztikusabb regényt felülmúlja ennek a gyűjteménynek tartalma, mely világosan rámutat a skythák boszorkányhitére is, amikor a bírósági tárgyalásokból kitűnik, hogy a boszorkányokat nálunk is, mint skytháknál, súlynélkülieknek tartották (akiket vízbe dobnak, megmérnek s ha nem merülnek el, vagy ha nincsen súlyuk, boszorkányok). Az említett munka 71. oldalán olvashatjuk, hogy Kolozsvár 1558-i számadáskönyvének kiadási tételei között milyen adatok szerepelnek a boszorkányokkal kapcsolatban. Eszerint: „17. Mártii. Adtam az czigányoknak, hogy az Monostor utczai asszonyt, kire gyanúság volt, hogy az leánykát megveztefe volna, az vízbe vetették volna, 25 dénárt. 11. Április. Mikoron az asszonyt megcsepegtették, vettem gyertyát 5 dr. Hogy az czigányok meocsepegtették, fizettem 50 dr. Adtam, hogy megégették, a czigányoknak 2 fr. Volt egyiknak neve Sófia, másik Erzsébet nevű. Czipszer Mátyástól vettem fát, kivel megégetek őket, 64 dr. Karos Pétéiről vettem ugyanazon szükségre fát 75 dr. A két poroszlónak adtam 2 frt."
