Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-12-01 / 9-10. szám - Manga János: A boszorkányhit

A boszorkányképzetek alapja az isten és ember közötti felsőbb lények feltételezéséből ered, akik jótékonyan, vagy károsan beleavatkoznak az emberi élet folyásába.

A pogány vallásokban gyakoriak voltak a női papok, mivel a férfiakat a harcok és a nehéz kenyérkeresés egészen lefoglalta. A gyöngédebb szerepet igénylő foglalkozások a nőkre hárultak. Házias természetüknél fogva ők voltak az orvosok, a gyógyfüvek szedői. Testi, lelki alkatuk pedig sokkal alkalmasabbá tette őket a jóslásokra és varázslatokra, mint a férfiakat. Igen ám, de ez megtisztelő feladat csak a szüzeket illette. Azért a papnői hivatás csak addig tartott, amíg ezeknek a követelményeknek legalább látszólag megfelelt. Utána megszűnik s így létrejött a kiszolgált papnők társadalma. Ha az ilyen kiszolgált papnő megtalálta a családi élethez vezető utat, akkor rendes családanyává vált, ellenkező esetben titokban az általuk egykor gyakorolt foglalkozáshoz menekültek: jósoltak, kuruzsoltak, de most nem a vallás keretei és formaságain belül, hanem titokban, alattomosan, aminek az lett a következménye, hogy az istenek szolgálatából ördögszolgálat lett.

A boszorkányság és a pogány papság közös eredetére mutat a mesterség elsajátítási módja is. A finnugor népek mitológiájából tudjuk, hogy a sámán a szellemektől sajátítja el a mesterségéhez szükséges tudást, akik éjjelenként különféle állatok vagy emberek képében jelennek meg.

Tóth Ferenc 60 éves pereszlényi gazda szerint a boszorkányság megtanulására éjjel 11 órakor kell kimenni a keresztútra, ahol a szellemek különféle állatok képében jelentkeznek.

Az éjféléi időhöz kötött szertartások a titkolódzás leplébe voltak burkolva. A kiöregedett papnők azért tartották éjjel varázslataikat, hogy az aktív papok, vagy papnők tudomást ne szerezhessenek róla, később pedig a kereszténység terjedésével a régi hit vezetői is éjjel tartották szertartásaikat, hogy a hatóságok szigorú intézkedéseit elkerüljék.

A boszorkányok működési ideje most is az éjjel. Nappal nem érintkeznek egymással, de közös jelvényükről megismerik egymást. (Lásd az 1. közlést.) Novoczkij orosz kutató említi, hogv az Oroszország területén lakó pogány népek bálványain egy vörös posztóból készült kötény volt.

A boszorkányok gyülekezési helyei a lakott helyektől távol, valamely útkeresztezésnél vannak. Ezek a helyek rendszerint a régi áldozati berkek emlékét őrzik, amelyeknek a néphit a kereszténység befolyása következtében kártékony erőt tulajdonít. A keresztút is áldozati hely volt. Ezt bizonyítja a votjákok hite, akik, hogy a betegséget elűzzék, a sámán parancsára bábut vittek a keresztútra, ahol a beteg, miután letette, így szólt: „Ne engem egyél meg, hanem ezt edd meg!"

Az előbbi közleményem kiegészítésére még néhány „boszorkányhistóriát" közlök. Ezeknek különféle variánsai a lejegyzési helyeken kívül is megtalálhatók. Ezt az bizonyítja, hogy boszorkányképezeteink egységes eredetűek és néphitünknek ősrégi maradványai, melyeknek eredete még az őshazába nyúlik vissza.

1. Piros zászló, a boszorkányok jele. \

A boszorkák úgy ismerik meg egymást, hogyha végigmegy az utcán, hogy minden boszorkának a házán piros zászlót lát. Ezt csak a boszorkák látják. (Ugyanezt mondta Kollárovics Lukács, 58 éves bagotai sírásó.

(Elmondta Kádek Ilona, 13 éves ógyallai leány.)

2. Dudás a boszorkányok között.

Egy Floró (Flóris) nevű dudás ösmerősöm, akitől tanútam is dudányi, bagotai vót, a járt lakodalmakba dudányi. Eccer gyűtt ímőrő (Imelyről), íjje 11 órakor. Az úton két asszon előfogta, hogy nem-e fog nekik dudányi? Hogy mír nem. Jókedve vót, mer lakodalomró gyütt. Szívessen, aszongya, megyek Félóráig mentek. Szíp emeletes kastélyba vezették. Ott vótak székek, asztal terítve, bor, hús és egyen, igyon. S őszién monták, hogy fog dudányi, siessen ennyi. Oszten hama evett és kérdezik tőle, hogy jó-1 lakott? Elővette dudáját, oszten mongyák neki, hogy tegye le, hogy még szebb dudát annak