Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-12-01 / 9-10. szám - Simon Menyhért: Lecsapoljuk a mocsarakat - Duka Zólyomi Norbert: A szlovenszkói magyar irodalom egysége

dolata letompult. A SzMKE-ék és egyéb kulturális és szociális jehegú egyesületek közös üléstermében a középosztály a magyar paraszt és a magyar munkás mellé került. (Szlovenszkón a „jobboldali kultúrember" is megérti és átérzi Féja tragédiáját.) Az értéktelen elemeket, a konclesőket és üresszívű mellveregetőket elvitatta a konjunktúra. Akiket nem kapcsolt öntudat és érzelem a nemzettesthez, elmaradtak. Elszálltak a statisztikai adatok száraz tömkelegéből és elüntek a közélet és a magyar társadalom megh*

»

testvéri köréből is.

Az írók ezt megérezték és már hosszú évek óta hirdették. De a közös irodalmi front megvalósulása két nehézségbe ütközött. Sokszor azt hitték, hogy a lelki egység eszméjét mechanikus papírmegmozdulásokkal teljesíthetik. Ugyanazon a kongresszuson jöttek össze és felváltva jobb és baífelé kacsingatva választották meg a tisztikar tagjait. Ugyanazon, technikailag összetartozó írás keretébe a legkülönbözőbb neveket gyömöszölték belé, miközben a tartalmak úgy támadtak egymásnak, mint két egynemű, egymásra uszított kakas a párviadalnál, vagy úgy lebegtek el egymás mellett, mint két hajó a tengeren, melyeknek a hídján vak kormányosok állnak. Az eredmény oly sokáig élt, mint a tiszavirág. Naplementekor megint széjjel váltak és újból átalakultak egymásra acsarkodó, közéleti és politikai emberekké.

Ezt nem tudta a legtöbb vállalkozás teljesíteni! Technikai egységformulák helyébe lelki igazságot adni, összekötő külsőségek helyébe, egységes, belső erőt. — A legtöbb kísérletből a szeretet és az erkölcs hiányzott. A szélső baloldal írója leülhet a szélső jobboldal írójával a zöld asztalhoz, ha egyformán szeretik a magyar népet és egyformán gondolkodnak becsületesen agyuk legelrejtettebb zugában is. A sort csak az bontja meg, aki szájában és tollában az eszme, a haladás és becsület szavait hordja, de szívében és tetteiben meghazudtolja önmagát és magyarságát.

Lelki egység kell! Kell, mint a levegő, amelyet beszívunk, hogy életben maradjunk. De a lelki egység jelszava nem azt jelenti, hogy konclesőkkel, üzérkedőkkel önmagukat meghazudtolókkal egy tálhoz kell leülni. A szlovenszkói magyarság irodalmi egysége világnézeten, politikai párton, felekezeteken és szociális különbségeken felül áll, de nem ál! felül a szeretet és a becsületesség követelményén.

A Magyar írás úgy indult, mint a szeretet és becsületesség jegyében várt magyar egység hírnöke. Emelkedett várfokát a későbbi harcok folyamán sem hagyta el, amikor alján kíméletlen küzdelmek dúltak és kegyetlen karok ostromolták. Hiba nélkül nincsen emberi teremtmény, de ezzel a vallomással tartozom a Szentiványi kúria meghitt és őszinte beszélgetéseiben született Magyar írásnak, mely hasábjain szívesen látott mindenkit és mellékgondolatok nélkül állt mindenkor az irodalmi egység megteremtésének a szolgálatába.

Sokszor és sokan támadták, de azt senki sem tudta felmutatni, hogy máshol, más irodalmi keretben Szlovenszkón kitartóbban és őszintébben teljesítette volna valaki a szlovenszkói magyarság lelki egységesítésének a nehéz feladatát.

DUKA ZÓLYOMI NORBERT.