Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-01-01 / 1. szám - Garzuly Gyula: A mai osztrák líra (Erna Blaas: Özvegység; Rudolf List: A leány-anya. Este; Richard Blinger: Az öreg dajka; Hans Deiszinger:Első barázda; Ermest Scheibelreiter: Őszi ének; Friedrich Cacher: A végső csend dala; Guido Zernatto: Az éj; Arthur Fischer-Colbrie: Szeplőtelen fogantatás napján lehullott hó; Heinrich Suso Waldeck: Éjfél; Josef Weinheber: Borongós év. Földeken

szigorúság, a mindenség mechanikájának merevsége, amelybe a talaját veszített egyed végre megkapaszkodhatik.

És most engedjék meg, hogy fölhozzam azt, aminek kapcsán ezek a sorok és gondolatok napvilágot láttak. Bach zenéje Szlovenszkón gyökeret vert. Minden külső behatás, minden külső iniciativa nélkül összeállt Pozsonyban egy csomó fiatalember és fiatal leány vagy asszony, muzsikusok vagy műkedvelők, németek, magyarok, szlovákok és csehek, hogy magukba szívják Bach zenéjét, hogy kamarahangversenyeiken népszerűsítsék, meghonosítsák a germán óriás embereken és nemzeteken felülálló műveit, hogy Bach kortársainak felkarolásával közelebb hozzák a vajúdó mához aiz elmúlt korok kollektív álmait.

Vájjon kinek az agyában született meg a pozsonyi „Bach-egyesület" megalkotásának a terve? Vagy méginkább, kiknek az agyában? Bármilyen plauzibilis magyarázatot kapnánk a megtörtént tény miértjére, az csak az eszmét követő logikai cselekedetek sorozata lesz. Az eszme, hogy Bach muzsikáját, — éppen Bach művészetét — kell közelebb vinnünk a mai közönséghez, ez az eszme szimptomatikus.

Nem véletlen tehát, hogy évekkel ezelőtt éppen Bartók és Kodály, a népművészeten nyugvó műzene apostolai törtek be diadallal Szlovenszkó tespedő zenei életébe, aminthogy nem véletlen aiz sem, hogy most egy másik kollektivum hérosza talált rajongó hívőkre minálunk. Szlovenszkó szellemileg hamar bekapcsolódott Európába. A tipikusan európai jelenségek és események hullámai eljutnak immár a Tátra közelébe is, a féktelen individualizmus vágyakozása a jótékony korlátok után, a nagy háború körüli idő fülledt légkörében, felburjánzott agyafúrt művészi irányokba belefáradt egyén megnyugvása, ez mind, karöltve a politikai rendszerek átalakulásával, benne van ebben a tényben, hogy a impulzív pozsonyi fiatalok öntudatlanul Bach művészete körül sereglenek.

De amikor ott ülünk a kamarakoncerten, a zsúfolt széksorok között s az elektromos lámpa sárga világában, látjuk a vonók villanását, a barna hegedűk, brácsák, csellók ringását, a zongorák fekete hátán tükröző fényeket, (az oboák és klarinétek fakó sötétségét, nem gondolunk ilyen dolgokra. Nem gondolunk arra, hogy milyen tekervényes, és kerülő utakon járkál a lélek, amíg megszületik aiz eszme, egy gondolat és hogy ez a gondolat miért és miképpen sűrűsödött össze az emberek lelkében. Bach zenéje búg, fiatal lányok és asszonyok, férfiak és fiatalemberek játszanak hangszereiken, harmonikus az élet, ez tökéletesen elég.

GARZULY GYULA:

A MAI OSZTRÁK URA

A múlt századvégi német líra, amely 1 v. Eichendorf, Th. Storm és E. F. Meyer formai és érzelmi öröké alól nem tudta magát fölszabadítani, a holtpontrajutás, az elmerevülés veszélye előtt állott. Új lendületet Stefan George és Rainer Máriái Rilke személyében kapott, még pedig oly mértékben, hogy az őket követő korszak nem egy írója — ha nem is végig — költői útjának első szakaszát e két vezéralak nyomában tette meg. Stefan George antik géniuszának és klasszikus formaszigorának, R. M. Rilke miszticizmusának, szinpompájának és bársonyos zenéjének bélyegét három évtized hordja magán s ha magnetizmusuk ereje csökkenőben is van, hatása — főleg Rilkére vonatkozóan és Ausztriában — ma is érezhető.