Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-12-01 / 9-10. szám - Szombathy Viktor: Ítélet szürke napja

Ilyenkor gyermekké (fiatalodik megint s a régi, kis cipők nyomait kutatja.

A tárgyalás kifárasztotta: furcsa ember ez a Kolos, — oly szakértelemmel tagad, hogy nehéz lesz megfogni. Lopott-e egyáltalán? Bizonnyal, egyébként nem készült volna ellene olyan alapos vádirat, csak az a feltűnő, hogy olyan makacsul tagad s a sza'maszínhajú nő is esküdözni kezd. Csinos nő, de értéktelen. Valami fiúval üldögélt az előteremben: ezt újságolta az egyik kolléga, amint lefelé mentek a ilépcsőn.

Aztán nem törődik többé a vádlottal, majd délután háromkor ismét előveszi az ügyet s gondosan mérlegelni fogja; egyik vádlott olyan, mint a másik, legföljebb bevallja, vagy tagad. Az emberek lelki arca oly egyforma a törvény előtt.

Az ebéd pontosan, időben elkészült, a gyerekek csupa jó hírt hoztak az iskolából s az asszony sem emlegette az almát délben. Milyen vidám is így egy család, délben, a jó, forró leves mellett, amikor a gazda, a feleség, a gyerekek összefutnak az asztal mellé s vidáman, szürcsölve, nevetgélve zörgetik a kanalat.

— Feriék jönnek el vacsora után, üzenték, — mondja az asszony a tészta után.

— Rendben van. Jöhetnek! — egyezik bele az úr, mert szereti Fenéket, tízéves a barátság s zavartalan.

így is megy el. Még a kávéház van soron s az újságok, meg a csésze fekete, külön aranyszélű csészében, amelyet a hálás kávés aranyoztatott be tizenötéves törzsvendégsége jutalmául. „Ez az egyedüli megvesztegetés életemben," — gondolja mosolyogva, mert feddhetetlen bíró, tiszta jellemű, büszkesége karának. Ezt nem ő mondja, mert szerényen elhárítja magától az elismerést, — ezt az elnök mondogatta több ízben.

(Elnök ... Mos, igen, az elnöki kinevezés sem késhet soká, ideje, jelezték s talán csak félév már az egész, hogy megkapja a Címet meg ami vele jár.

— Az újságokat is kérem. Bányai doktor úr nem volt itt még?

— De igen kérem, üzente, hogy este méltóztatnak találkozni az Egyesületben.

Az újságokban nincsen semmi különös, a kínaiak eszik a japánokat, a japánok a kínaiakat, az oroszok mindakettőt, a sponyolök az olaszokat... ej, valami képeslapot kérem, meg egy .szivart, szép szőke szivart.

Szőke szivar... milyen szalmaszínihaja volt annak a nőnek azzal a Kolossal s hogy esküdözött. Bizonyosan szereti. A nők iragaszkadéak, ámbár a szőke nőkről azt írják általában, hogy állhatatlanok. De ez csak festette a haját s lehet, hogy a haj színével mégsem változott az alaptermészet, hanem megmaradt barnának, állhatatosnak.

Ul a bíró az asztalánál, két pohár friss víz előtte, a pincér most cserélte ki az üres csészével. A friss víz fénylik a tálcán, visszatükröződik szelíden és a tálcára ráhull egy pamat hamu a szivarból. Zsong a kávéház, a hátsó teremből billiárdgolyók koccanása érkezik szabályos időrendben, jó érzés ez: feketekávé, szőke szivar... egy pillanatra úgy tűnik.nincsenek is az embernek gondjai.

Háromnegyed három.