Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-12-01 / 9-10. szám - Szombathy Viktor: Ítélet szürke napja

meg s amiért talán mégis ülni fog. De akkor mégis., mért esküdött volna hamisan a nő? Betyárbecsületből? És a bíró is, milyen kutatva nézett a szemébe; jó bíró, kitűnő bíró, el kell ismerni, de miért tekint rá mindig olyan kutatóan, mit akar tőle, talán ismeri a titkot s délután kimondja!?

— Fáradt vagyok. Bevallók mindent.

A kisebbik cellatárs hirtelen fejbeüti s hangosan veszekszik. Ilyen szamarat Európa nem látott.

Hogy Európát bedobták a cella csendjébe, Európát, a világnak ezt a nyikorgó taligáját, egy pillanatra mindenki megdöbben. Valóban, Európa mostanában csak őrülteket s más meghibbantakat lát, egyszerű szamarakat annál kevesebbet. Európa nem méltó a szamarakra. Az ilyen közönséges szamarakat le kellene csukatni.

— Megérd emelnéd!

— Én meg.

Mert a nő okozta a bajt s most jól ebédel a fiúval. Ki tudja, tán együtt is laknak. S különben iis, a bíró mindent tud. Éles a szempillantása, mondják, emberismerő s mi volna könnyebb, mint észrevenni, mikor dadog egy tolvaj.

Valami hiba csúszott be a számításba, jobban kell vagyáznj délután s ha majd egyszer szabadlábon lesz, megkeresi azt a hetyke fiatalembert. IBI kell intézni vele ezt a kérdést. Menjen az is éjjel, hamis kulccsal, a postahivatalba pénzért.

Elvégre így -nem lehet egy emberrel bánni. Igazságot kérek: megcsal a szeretőm!

Ul, ül, csendesen, összegörnyedve. Bizalma a délutánhoz egyre kevesebb, a rácsos ablak árnyéka váratlanul megnyúlik, lábai elé fut s végigterül a falon. A bíró mindent tud, csak játszik vele, s tud mindent az ügyész is: kár lenne tagadni, a büntetést csak súlyosbbítják, de konokul ellenkezik velük.

Reggel milyen vidáman fütyörészett még; de miért is egyáltalán fütyörészni, hiszen a hiba becsúszott.

— Fel a fejjel, pajtás, — kiált rá a társ, — nincs itt semmi baj.

— El fogom- veszíteni, — dünnyögi, — a hiba menthetetlenül belecsúszott s Vera valahol ebédel a fiúval, Nála van mind a harmincöt, hiába esküdött hamisan. S ha esküdött is: magamagát védte.

Délután van, lomhán, sántítva, vonakodva közeledik a három óra.

KÁVÉHÁZ.

A bíró feltűnően jól ebédelt.

A tárgyalás kifárasztotta, de míg kezet mosott az irodában a felhők mögül, igaz, hogy csak három pillanatra, kibújt a nap sápadt arca s ez a nyári bolyongásra emlékeztette, a szülőfalu melletti kiserdőben. Vájjon megfogant-e az a vadrózsabokor, amelyet hirtelen j-ött kedvének töltésére nemessel oltott be a patakparton? Jövőre, talán júliusban, igen, akkor fognak megint arrafelé sétálni a gyerekekkel s megvizsgálják apróra -a nemes rózsa minden szirmát. A gyerekek is értik, ihálistennek megértik el lágyulásának azokat az óráit, amelyeket a szülőfalu erdeiben s patakjának partján szoktak héba-hóba tölteni.