Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-12-01 / 9-10. szám - Szombathy Viktor: Ítélet szürke napja
Ián sokszor, előbb is autózni viszi éjnek idején a szeretőjét, kényelmesen, jól megy a dolga s becsületes emberektől becstelen módon szedi el a pénzt. „Tárgyilagosnak kell lennem," — néz maga elé a bíró, „de hogyan lelhet az ember egy tagadó bűnössel szemben tárgyaligos, aki minden jel szeriint lopott, betört, csak ügyesen titkolja. Ez a szívós ügyesség, ez a ravasz tagiadás nagyobb bűn talán, mint maga a lopás ..." Kolos Gábor boldogan nyújtózik ki s az ügyvéd felé pillant. Nincs Itt semmi baj, minden rendben van... — Délután folytatjuk, — kopog a bíró, mert már déli félegy. Nem sokra lehetett jutni a vádlottal. — Szálljon magába, kisebb lesz a büntetése, — int az ügyész és kört rajzol a levegőbe hosszú, hegyes ceruzájával. A vádlott tehát feláll, fegyveres kiséret mögötte, kilép az ajtón. Most egy pillanatra visszadöbben, mert nem hisz a szemeinek. Az előteremben vidám mosollyal ül a szalmahajú, mellette, szorosan a pádon, csupaszképű, barna fiatalember, dús hajjal s hetyke mosolylyal az ajkán, a fiatalember most engedte el a nő kezét, nagy s boldog vitában lehettek mind e percig.. A szalmaszínlhajú keresztbeveti a lábát, térdig villan a barna harisnya, a fiatalember hetyke mosolya gúnnyá változik s végignéz Kolos Gáboron. Cigarettatárcát vág zsebre a dúshajú fiú, cigarettatárcát s ez a tárca az övé voilt valamikor, egy este a szalmaszínlhajúnak adta, ajándékozó kedvében. A vádlott egy pillantást vet az ablakba, az ablaküveg visszatükrözi az arcát. Fáradt arc, bizonnyal sápadt is lelhet. A homlok magas és csupasz: a vádlott kopaszodik. iNegyvenötéves. Hány esztendős lehet vájjon ez a fiatalember? Talán húsz sincs. Dús a haja s hetyke a mosolya. .... Nincs minden rendben, — ül le a vádlott később a fogolytársak mellé s eltolja magától az ebédet, amely kihűlve várja az asztalon. Valami még sincs rendben ... Talán meg kellene mondani, hogy a dologi -nem úgy volt, talán meg kellene mondani... — Jól ment? — kérdezte a szobatárs, — tagadtál? — Jól ment, — felelte, aztán felnyújtotta az ujját, mintegy figyelmeztetésül: — de valahol hiba csúszott be, nincsen minden rendben. Az ételt eltolja magától, a gyomra korog pedig.. Hirtelen izgatott lesz s a délelőtti nyugodtság úgy hull le róla; mint rossz vakolat a régi házról. Leül az ágy szélére s hosszan meredt maga elé. Valami nincsen rendben, a hiba menthetetlenül becsúszott. A szalmaszínhajúnál csúszott be az első hiba, Veránál: más nőt kellett volna választani, más társat, jobbat, lelkiismetesebbet. Talán nem volt elég neki a pénz? Vagy... talán ... mert ő kopaszodni kezdett ...? Milyen délceg, švihák vigyorgott rá az előszobában, milyen öntudatos! Majd fogsz te is még idekerülni utánam., a bestia miatt! — Tagadni! — néz szigorúan szemébe az egyik cellatárs, — tagadni. Sémit sem tettél, megértetted? —1 lEddiig még ment valahogy, de nem hisznek nekem. — Tagadni, szamár! — Jó, — feleli, de nem figyel oda. Hol lehet a pénz? Talán már a selyemfiu zsebében, mind a harmincötezer, amit oly nehezen szerzett
