Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-12-01 / 9-10. szám - Szombathy Viktor: Ítélet szürke napja
Nincs itt semmi baj! Kerekes bíró 'az elnök a tanácsban: Kolos Gáspár, a mai vádlott, gyorsan fölmért egy pillantással, ahogy eléje lép. Rózsásarcú, kipihent ember, biztosan jól aludt, jól reggelizett, semmi gondja sincs és elsején rendesen megkapta a fizetését. Szép fizetése lehet. Vájjon családja van-e? Biztosan. Az ilyen embernek... A két tanácsbíiró közömbösen néz maga elé, most hirtelen belép a szolga s iratot tesz az egyik tanácsbíró elé, az rögtön belemélyed. Az ügyész a kályhához lép s megmelegíti fázós kezeit. Gyorsan, szaporán, tárgyilagosan dörzsöli össze, szeméről látszik, hogy gondolatai másutt vannak, nem a tűznél. Az ügyvéd rámosolyog. Nincs itt semmi baj. A bizonyítékok nem elegendők, de iBedécs ne vigyorogjon annyit. A fegyőr, aki mellette ül, fokhagyma szagú. Biztosan kolbászt evett reggel. Csak semmi finnyáskodás! A bíró most köp pánt egyet ceruzájával s megszólal: — A tárgyalást megkezdjük. Kolos Gábor betörési ügye. Kolos Gábor! A vádlott előrelép, összecsapja bokáit, mélyen meghajol s feszesen néz a bíróra. Rögtön, most, az első pillanatban kellene meggyőzni ártatlanságáról!. Csak ügyesen! — Jelen! — kiáltja harsányan. A bíró szúrós szemmel néz rá, a kiáltásban volt valami erőszakolt vidámság, könnyedség s a vádlott érzi, hogy ez az a pillanat, amikor a bíró először néz rá figyelő, kutató szemekkel. A két ember néhány pillanatig egymást figyeli, vizsgálja. „Milyen jó ruhája van", — gondolja a bíró, biztosan ez is a lopott pénzből. Milyen könnyen megy az: lopni, betörni, aztán letagadni a bűnt s könnyedén ideálIni az emelvény eié, mintha mi sem történt volna. Nehéz azonban munkával keresni a pénzt s Katinak kabátot, két mázsa almát... Szúrós szemmel néz a vádlottra: úribetörő, a legrosszabbik fajta. Most hirtelen végigcikázik a gyomrán valami éles fájdalom, ezt az érzést már hetek óta tapasztalja, nincsen rendben az emésztőcsatorna, lehet, hogy vakbél gyulladás és operálni kell. Újra ez a kellemetlen érzés, háromszor is egymás után. Kissé hátradől ülésében s ajka egy Villanásnyira kínosan vonaglik. Orvos és műtőszoba a láthatáron. — Kora? — Negyvenöt. — Nős? Nőtlen? — Elvált. — Foglalkozása? — Volt egy kis földbirtokom. Most csőd alatt. — De valami még, — faggatja a bíró. — Építési vállalatom is volt. — Nna. — Ismeri a vádat? A vád az maga ellen, hogy barátjának, Feles János postamesternek távollétében betört a> postahivatalba s ellopta onnan az aznapi bevételt, harmincötezerhatszáz koronát. Elvitt azonkívül ezer korona értékben postai értékcikkeket. A betörést úgy követte el, hogy egyízben, mulatság alkalmával, tréfából kölcsönkérte Feles János kulcsait s egy alkalmas pillanatot kihasználva, viaszlenyo-
