Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-12-01 / 9-10. szám - Szombathy Viktor: Ítélet szürke napja
Ezt akkor szokta mondogatni, amikor vidám a kedve s kitűnő előjelek szárnyait látja lebegni. Rendben van. Fütyőrészik ő is. Ugye jól áll; kétséges, hogy elitélhetik-e, nemigen -tudnak rábizonyítani semmit. Szépen szemé be néz a bírónak s meghatja őt nagyszerű viselkedésével. Gondolatban megáll a birói emelvény előtt, meghajtja magát s így szól: Nagyságos biró úr, tekintetes biróság. De nem lenne-e jobb megfordítva: tekintetes biróság, nagyságos bíró uram! iKi is a bírája? Kerekes doktor. Nem ismeri. Talán nem is látta, vagy csak futólag. Szigorú, igazságos ember, kitűnő jogász, azt mondják. Olvasta vagy kétszer ezt a nevet s mindig ez volt a név elé bigyesztve: éles judiciumú ... Elvégre az is ember. Nem mindentudó. Bizonyosan reggelizik most s nem is gondol rá, Kolos Gábor, vizsgálati fogolyra, aki csupán egy akta a biróság asztalán. Nem is valami különös akta... Milyen furcsa? egyik embernek Ítélkeznie kell a másik fölött s ki ad hozzá jogot? Az Isten? Mi jogon lát törvényt fölötte Kerekes doktor, a bíró, ki adta a felhatalmazást rá, hogy éppen ő, mondjuk Kerekes lecsukassa néhány hónapra s megfossza a szabadságától. Hát gyilkolt ő?... Nem. Gyilkolni nem gyilkolt ugyan, de a vád nem valami gyönyörű: betört. Féikilenc. Idelátszik a templom torony órája. Kerekes-biztosan most ballag fölfelé a lépcsőkön. Befordul a folyosóra, benyit a szobájába, megcsapja az irodai szag s a szénillatú fűtés kellemes melege, az akták már az asztalán csoportosulnak, nos, lássuk, mai tárgyalás Kolos Gábor ügye ... Bíró úr, ártatlan vagyok ... Felkiáltott s a vadorzó nevetni kezdett harsány nevetéssel. Tiltakoznia már nem lehetett: az őr jött, gumibottal a kezében s kiszólitotta Kolos Gábort. Háromnegyed kilenc, mehetünk. Lépéseik egyhangúan kopogtak a köveken. Olykor lopva lenézett a földre s gyönyörködve nézte, hogyan borul élesen hajtott nadrágja fényes fekete cipőjének hegyére. Két kanyarodó, majd egy újabb lépcső, ismét kanyarodó s már ül is egy előszobában, barna, széles tapadón. Háromnegyed kiienc múlt tizenkét perccel. Ügyvédje most érkezett meg, bólint feléje s bemegy a tárgyalóterembe. Néhány kiváncsi is jött s ami nagyon kellemetlen, Bedécs is itt van, a kárörvendő. Kiienc óra tíz perc. A bíró szól valamit az ajtóállónak. EGYÜTT. Az emelvényen, középütt, három férfi ül, fekete talárjuk lilaszegélyes. Balról az ügyész, a piros szegéllyel. Jobbról az-ügyvéd, sietős, pápaszemes ember: úgy rakta ki maga elé az iratoka-t, mintha portékát árulna, vásárban. A tárgyalás jegyzője, vékony fiatalember, most üi i'e az asztalhoz és ceruzát hegyez. Bedécs is itt van: ül az egyik padiban, leghátul s vigyorog.
