Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-12-01 / 9-10. szám - Szombathy Viktor: Ítélet szürke napja
egy délelőtti séta alkalmával megszökött: a faínaktámaszott mosóteknő mellé osont, vállaira vette a teknőt s úgy sétált ki a fogházból, mintha munkába menne. Gyorsan öltözködött iföl. Tegnap elhozatta szép sötétkék ruháját, ia félcipőjét s új nyakkendőt vásároltatott: kedvező benyomást akart kelteni mindenképen. Hosszan elgyönyörködött nadrágja finom élében, a.nyakkendő bordó színében s roppant örült a tiszta ingnek, amelynek gallérja odaadóan simult a mellére. Zsebeit kikutatta, sajnos, ezt már a fogházirodában korábban is meg cse l eked ték s így semmit sem talált egy árva fogpiszkálón s egy fél villamosjegyen kívül, amely véletlenül benne maradt a zsebek bélésében. A fogpiszkálóról hirtelen sonkászsemlyére gondolt, a villamosjegy pedig a bécsi Ringet juttatta eszébe s a pirosszínű nyugodt bécsi villamosokat, amelyek oldalán a ciimerpajzsba foglalt fehér kereszt oly megnyugtatóíag fogadja a felszálló utast. Egy kis kölnivizet is csöppentett a zsebkendőjére s óvatosan felhúzta balkarjára a vörös karszalagot, amely messziről hirdeti: vizsgálati fogoly. Egyszóval lét s nemlét határa... Most kezdett el szíve dobogni. Hetek óta nem gondolt rá, arra az izére, a tettre, amivel vádolják, az a betörés, vagy mi... Akkor érezte ezt a kegyetlen, izgatott dobogást, amikor a két csendőr felkereste s egyideig faggatták, majd annyira belekeverték mindenféle kérdésekbe, hogy megzavarodott, már nem bírta tartani az egyensúlyt s ekkor beültették egy autóba s idehozták. Nem is ez a kellemetlen /hanem az újságok, amelyek úgy felfújták az esetet... Úri társaságból származó betörő, —üvöltötték az újságok napokig, — felhasználja barátjának, a postamesternek távollétét s betör a postahivatalba... Leül egy székre s pontosan átgondol mindent, elíogiatásia pillanatától mindmáig. Unalmas, hosszú, kietlen börtönnapok voltak. Egy-egy derűs sugár itt-ott: Székely István nótája, aztán annak a hosszú, unottarcú börtönőrnek esete a kis járásbirósági irodatiszttel, kitűnő, egy-egy érdekes hír a külvilágról, például azt mondják, Genfiben megint viharok dúltak, — ha ez a Géni nem volna, még unalmasabbnak tűnnék a világ: általában nagyon hasznosnak tartja mindenki itt, a börtönben, ha valami ramazuri fújna a genfi tájak felől, mert akkor jelentkezni lelhetne katonának, esetleg mégi az idegenlégióba! is eltévedne az ember, dehát kinek akad olyan szerencséje...? Az idő héttől kilencig! hallatlanul unalmasan telik. Sétál föl s alá, a népszónok nevet rajta s mindenféle szónoki fogásra tanítja. — Hangsúlyozd, hogy ártatlan vagy! —parancsol rá Kolos Gáborra. — Aminthogy ártatlan is vagyok! — kiált rájuk Kolos dühösen. A nép szónok föl nevet. — Majd kiderül! — nevet a! népszónok s egy furcsa kis dalt kezd fütyörésznii, amely Kolos Gábort napok óta bosszantja. S általában: tűrhetetlen már ez a zárt élet, éppen ideje, hogy kiszabaduljon. Tegnap beszélt az ügyvéddel s az minden jóval biztatta. A szabadulás majdnem biztos. Rendben van.
