Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-12-01 / 9-10. szám - Szombathy Viktor: Ítélet szürke napja

zsömle teste között, hogy az ujja beleszalad. A zsemle héjjának szilánkjai szétőmlenek a szőnyegen. Ezt sem szereti, ha ételmaradékokkal van tele a szoba.

— Ez jó bevásárlás volt! — szól Julishoz.

Julis zavartan megáll.

— iNem volt neki több, az uccán megvásárolták, mielőtt ideért velük.

— Rendben van.

A két nő, asszony és cseléd összenéz. Amikor a ház ura azt a kijelentést teszi, hogy rendiben talált mindent, akkor ennek éppen ellenkezőjét kell érteni: vihar előszele fujdogál. Pedig a ház ura csendes ember. A csendnek is vannak azonban fokozatai. S a fokozatok kidolgozásához az úr nagyszerűen ért.

— Rendben van.

A kávé túlmeleg, kevergetni kell, míg kihűl s a barna lé ki'loccsan az újságra. Éppen a legreménytelenebb cikkeket önötte le a még nagyobb reménytelenség barna színével. Genfiben haladékot kérnek, a viszály kiéleződött, az árak emelked'nek s a drágaság! indeksz tízszázalékos felfeléfutást jelez.

— Hát mi lesz az almával?

Ez a fürdőszoba felől hangzik. Zuhog a viz, csörren a pohár az üvegpolcon, kinn a szemetes csönget lármázva s Julis tárvanyitva hagyja az ajtót. Valahonnan, kívülről éles októberi levegő zuhan be.

— Megveheti, — mondja a ház ura s a kabátját veszi föl. Kissé szűk a kabát, kihúzta. Elkelne már az új. Katinak is, Palinak is, alma, télikabát ... Kolos ...

Hogyan jutott megint eszébe? Sok baja lesz ezzel a Kolossal, hogy így kísért, ok nélkül. Siessünk, még át kell nézni az aktákat, mert Grátzer ismeri az ügyet jól s majd kiforgatja ékes svádájával.

Kedvetlen, mint aki rosszul aludt s ba l lábával billent ki az ágyból. Megcsókolja a feleségét s kilép az októberi reggelbe. Hűvös szél didergetii, ködök ültek a dombok aljáira, — „talajmenti fagyok" — jelezte tegnap a rádió, ez az egész élet keserves, csak dolgozni kell, robotolni, napról napra ez, semmi oázis ... Ez a1

Kolos, ezzel még baj lesz ma ...

A toronyóra most üt kettőt, a vékonyabbikból.

Reggel fél ki lene.

A FOGOLY, REGGEL.

Félhétkor költötték, mindén cellában és teremben élesen berregett a csengő. Nyújtózkodnia nem igen lehetett, erről a kedvtelésről hamar leszoktatták. A cella négy személyre szólott, két hét óta csupán hárman üldögéltek benne, egy népszónok, egy szerencsétlenkezű orvvadász és ő. A népszónok politikai vezércikkeket szavalt reggeltőlestig, az orvvadász árvánhagyott családját siratta s minden nap levelet irt feleségének, a levelet azonban este széttépte s éjjel álmában újat fogalmazott. Rövid ideig egy betörő is vendégük volt, ez gyorsan és szakszerűen kioktatta őket a kasszafurás művészetében, aztán