Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-12-01 / 9-10. szám - Szombathy Viktor: Ítélet szürke napja

cosnője, — később észreveszi a lábujjhegyen tipegő lányt s erről eszébe jut október húszadika, a novemberi házbér, a szén s a fa, Katikának kabátot kellene venni’ már, a tavalyelőttit nyűvi, Palkót okvetlen hegedűórákra kell adni, tehetséges a kölyök. Miért nem folytatta ő maga is a hegedűleckéket annakidején, mindig is kedvet érzett a muzsikához, valaki aizt hangoztatta, hogy kitűnő zeneszerző lett volna belőle ... Zeneszerző... Itt öli magát a poros akták között, ilyen pör, olyan pör, ügyvédek bosszantgatják s tegnap is éles csatája volt az ügyésszel.

Persze: október húsz, a Kolos-ügy tárgyalása. No, lám: ehhez a dátumhoz is elérkeztünk. Kolos... Kolos Gáspár... hirtelen az a gondolata támadt, hogy végkép kihagy az emlékezőtehetsége s minél jobban gondolta ezt el szorongva, annál kevésbbé jutott eszébe Kolos arca, pedig kétszer látta már... Kolos... akit azzal gyanúsítanak, hogy betört a falusi postahivatalba s onnan néhányezer koronát vitt el, de Kolos tagad, bizonyíték nincs megfelelő... vizsgálati fogság ... tegnap nézte át éppen az aktákat, hát nem valami jól áll az ügy, nincs kibogozva teljesen.

Háromnegyed nyolc. A függöny felrepül, az októberi szürke reggel begomolyog a szobába. Julis egy fokkal bátrabban lépked, jóreggelt kíván félhangon s a gyerekek beköszönnek a szobába. A gyerekek már készen vannak, de oly figyelmesen öltöznek, hogy motozásukat nem lehet meghallani hétköznap. Vasárnap a zaj napja. Mindketten bekiáltanak a szobába, vidáman zörögnek el, hallatszik az előszobaajtó zörrenése s a kapu becsapódik. Kati és Pál iskolába megy.

Kati tizenkét esztendős, Pál tizennégy.

Télikabátot fog nekik venni, Pálnak hegedűtokot s húrokat. Katinak festékeskészlet kell mindig, az ördög tudja, van-e tehetsége a lánynak valóiban.

— Jó reggelt! — szólt át az asszony a szomszéd ágyból.

— Jó reggelt. Hogy aludtál?

Tizenhat éve kérdezik ugyanazt. A felelet nem egyforma: az alvás lehet remek, nagyszerű, kielégítő és semmilyen. A feleség mai alvása kielégítő volt. A férj alvása szintén.

— Kilencre benn kell lennem, — mondja most a férj s lassan felkel. A papucs az ágy ailalt van, azt előkotorja jobb lábával, kinyujtózik, — már nem oly ruganyos a teste, mint néhány esztendővel ezelőtt, — aztán az újságra néz, amelyet Juli® nagyon csöndesen és óvatosan reggel félnyolckor a kis asztalra helyezett. „Remnéytelen a po- Isitikai helyzet!" — harsogja a címbetű, majd hasonló reménytelenséget hírlel Genf felől is. A ház ura félrebiggyeszti a száját. Reménytelen ... Érdemes ezzel ébredni? Miért nem írják egyszer azt: „Megváltották a világot", vagy: „Fizetésemelés és árcsökkenés!" Valami hasonlót. De rögtön reggel reménytelenséget hirdetni bele a világba! Az újságírók se mehetnének el lélekgyógyászoknak...

A fürdőszoba nem kűlölösen meleg. Dideregnie kell. Gyorsan mosóik meg, zuhanyt se vesz, hamar be a ruhába, kedélytelen ez az őszi reggel.

— Pénz kellene! — szól be az asszony a fürdőszobaajtón, — Kulcsomé ígért két mázsa almát, alkalmi vétel s a gyümölcs kitűnő. Ha most nem vesszük meg, ki iudja, kaphatunk-e még ilyen kedvezően.