Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-12-01 / 9-10. szám - Szombathy Viktor: Ítélet szürke napja
SZOMBATHY VIKTOR: ÍTÉLET szürke napja A BÍRÓ REGGEL. Fél nyolc. A cseléd lábujjhegyen lépdel végig a szobán, halkan nyitja ki a fürdőszcbaajtót s motozni kezd. A feladata az, hogy néhány hasáb fával melegítse a fürdőszoba vizét, csak éppen, hogy langyos legyen. Forró vizet hetenként kétízben kell készítenie: csütörtökön és vasárnap. Megtörténik, hogy eltéveszti a napot s már szerdán elkészíti a fürdőt. Az asszony nem szól, a család azonban úgy érzi, hogy csütörtök van, egész nap, aszerint cselekszik is aztán. Julist, a cselédet éppen ezért újabb naptárral ajándékozták meg s azon húzogatja ki az elmúlt napokat. Itt megint baj van, mert néha megkésik kettővel, máskor sietve kihúzza a következő napot is. Ettől eltekintve, reggelenk'int nem szokott több baj előlfordulni Sulissal. Félnyolc múlt tíz perccel. A kazán lágyan zúgni kezd, duruzsol a kályha a fürdőszobában, az asszony véleménye szerint ez a nap egyik legszebb része: boldogan kinyujtózni ia meleg ágyban, borzongató örömmel remélni kellemes órákat, lopva elaludni még öt percre, álom és ébrenlét határán ballagva szunnyadozni, álmodozni, még nem lép az ember egyet sem az új napon, de már itt a reggel hírnöke, még nem feledte el a tegnapot, de a holnapután ra már azt mondhatja: holnap... Sulis újból benyit, leteszi a cipőket. A család cipőit hanmadnaponkint kell váltogatni: így jobban kíméli az ember a lábbelieket, hiszen nincs annyi sok belőle. Pontosan háromnegyednyolckor erős rándítással lendíti meg a függönyt s a szobába hirtelen éles világosság árad. Nyáron persze mindez egy órával hamarább történik, most azonban október van, kissé ködös, őszi nap: reggel szürkén gomolyog a reménytelenség s csak délelőtt kezd kibontakozni a nap ködtakarói mögül. Mondják, szép ősz lesz az idén, hosszú és derült. Nyáron vidám csíkokban harsan be a napsugár, a szobát reménykedés tüze fűti át, már a függöny rései között ott illog-villog a játszi reggelfény, egy-egy légy ébred zümmögve, néha reggeli zivatar háborúja csapkodja az ablaktáblákot. Most október húszadika van, reggel háromnegyed nyolc, szürke ébredés a du rúzs ló fürd őszeb akályh a szomszédságában. A ház ura» félóra óta ébren fekszik az ágyban. Karját feje alá kulcsolja s mereven néz a mennyezetre. Kezdetben néhány kúsza álmán gyötrődött, — furcsa, hogy rég elhunyt tanárját, Hostitzot látta viszont az éjjel, azonkívül érdemes volna megfejteni Freuddal, mit keres álmaiban három nap óta Vilma, Szeredi Vilma, az egyetemi bálok tán
