Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-12-01 / 9-10. szám - Gömöry János: Búcsú a Magyar Írástól

tájékozatlan félrevezetett közönségnek e sors iránt tanúsított közönyössége mellett is ez a folyóirat hiányt pótolt, hézagot töltött be, mert kultúrél etünknek egy sivár korszakában, amelynek biztos célkitűzései nem igen voltak, és amely korszak még ma is tart, már csak pu s z t a létével is résztvett abban a heroikus munkában, amellyel legjobbjaink az ideszakadt magyarságba igyekeztek leiket önteni és mindnyájunkat megmenteni attól, hogy a helyzetünkkel járó alacsonyabbrendűségi érzés felül ne kerekedjék bennünk, hogy kétségbe ne essünk az ittélő magyarság jövendője miatt, hogy el ne vesszünk. Ha mindezen a lelki válságon túl vagyunk, ha ma már a kisebbségi magyar önmagára eszmél és nemzeti öntudatra ébred: ebben a mi sokaktól lekicsinyelt, sőt sokszor semmibe sem vett íróinknak és ezek orgánumának, a Magyar írásnak oroszlánrésze van.

*

A Magyar írás rövid élete nem volt tehát hiábavaló. Nekem meggyőződésem, hogy az, aki idővel, kellő távlatból és menten minden rokon- vagy ellenszenvtől megírja miajd a szlovenszkó'i irodalom hőskorszakának történetét, ennek hősei között méltóképpen emlékszik meg azokról, akik a Magyar írás érdekében időt, egészséget nem kiméivé, méltatlan támadásokkal nem törődve, önzetlenül, igazi önfeláldozással fáradtak, dolgoztak a Magyar írás megmentésén és ezzel a szlovenszkói irodalom jobb, boldogabb jövendőjének előkészítésén.