Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-10-01 / 8. szám - Egri Viktor: Költő az akasztófa alatt

költőt csodáiijuk. Bizonyos, hegy ez az átköltés túlságosan merész, maga Faludy mondja könyvéhez fűzött biográfiájában, hogy semmidé anakronizmustól nem riadt vissza és amennyire lehetséges volt, még .3. Villon verseknél is jobb verseket igyekezett adni, — de a cél, amit elérni akart, teljes: megmutatja a XV. század francia szellemét és a halhatatlan Villont. Mai köntösben, korszerű argot-val pótolva él és virágzik Villon keserűen szenvedélyes és eleven zsivánnyelve. Lehetséges, hogy Faludy túlsókat adott magából, de ha így van, a hiba erénnyé válik, mert tündöklőén tiszta, erőteljes és költői magyar nyelven kaptak új köntöst ezek a balladák. A tanítvány átköltése méltó halhatatlan mesteréhez. MunkájánaC^Babits Mihály Wilde és Tennyson fordításai lebegtek a szeme előtt. Ha nem volna izig-vérig poétalélek, úgy az eltökéltség e'lenére sem kaptuk volna ilyen teljesen és tökéletesen az akasztóiig alatt ál'ó halhatatan csavargó igazi hangiját és korának szellemét.

Nem hiszem, hogy akadna olvasó, aki szabadulni tudna Villon hatása alól. Hetyke gőgjét, nyers szabadszájúságát és gyilkos életét lehet számon kérni, de minden gonosz dühét és mocskát felejteni ke’l, mikor megírja, hegy istállóban született, mint Jézus:

„Úgy volt tehát, hogy ép karácsony esten harmincegyben ezernégyszáz után szalmán hevert, borjak közt a testem, melyek szemembe lehelitek puhán, apám némán állt, mint cölöp a tóban, s anyám fáradtan súgta: Jézus, Jézus", mert én is egy vén, korhadt istállóban születtem egykor, mint a Nazarénus.

És hogy mégsem lett Megváltó belőlem:

az első követ te emeld reám.

E földre gondban és nyomorban nőttem, istáillószolga volt szegény apám, nagyapám zsoldos és varras homlokára az évek húztak dühös boronát, és őseim jeltelen sírhalmára sohasem ragyogtak gőgös koronák."