Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-10-01 / 8. szám - Morvay Gyula: Puskin alkotó útja
tisztaságnak és a művészi kifejezésnek: Puskin házasságát is kérvényezte és levelére Benkendorf csendőrgenerális 1830 április 28-án a következőket válaszolja: „Volt szerencsém levelét, melyet e hó 16-án írt nekem őfelségének előterjeszteni. Őfelsége atyai örömmel vette tudomásul azon szándékát, hogy házasodni óhajt, megjegyezvén, hogy reméli (a cár), hogy ön végre is jól megvizsgálta lelkiismeretét, mielőtt ez a dolog megtörténne és megtalálta magában az emberi szívet és karaktert, amelyek okvetlenül szükségesek ahhoz, hogy egy nőt szerencséssé tegyünk velük, annál is inkább, mert ebben az esetben egy kedves és érdekes nőről, m-lle Goncsarováról van szó." „Ami pedig az ön személyes viszonyát illeti az uralkodócsaládhoz és udvarhoz... csak annyit mondhatok, miszerint már említettem és mondtam Önnek: teljesen megértem az ön érdekeit. Őfelsége az (imperátor) cár, valóságos atyai jószándékkal és az önről való gondoskodás miatt, méltóságos uram, parancsolta nekem, Benkendorf generálisnak, — nem mint a csendőrség főnökének, hanem mint embernek, akihez valóban bizalommal lehet — hogy önt figyelemmel kisérjem és atyai jótanácsokkal lássam el. Soha semmiféle rendőrség nem kapott parancsot, hogy ön után leselkedjen. Azok a tanácsok, amelyeket időnkint önnek adtam, csak hasznára lehetnek. És én felhatalmazom, méltóságos uram, hogy ezt a levelet mindazoknak megmutathatja, akiket érdekel a dolog." A zsandárgenerális kegyesen felhatalmazta a lángeszű költőt, hogy ezt a levelet annak mutathatja meg, akinek akarja. Dehát kinek mutatta volna meg Puskin ezt a sértő és hazug levelet? Puskin is, de Benkendorf is nagyon jól tudták, hogy a költő körül kétszeres, háromszoros kém-kordon van. 1831 február: Puskin megnősül. Udvari kör. Fiatal és ragyogóan szép asszony, gazdag anyós, növekvő sikerek a csillogó életben. És Benkendorf levele? Szimptóma. Élesen jellemzi az udvari körök viszonyát a költőhöz. Mert az igazi életet jelző írások nem apadnak el: tovább szaporodnak. „Anyéginjét" lassan vége felé írja, kisebb lírai versei tucatszámra. Tanulmányok és hozzászólások, tudományos munka és verses regények kerülnek ki az alkotó író keze alól. 1837-ben halt meg Puskin, a legnagyobb orosz költő. Az udvari körök nagy része örült: eltávozott közülök az idegen: a „hatszázéves udvaronc", a művelt ember, aki nyíltan, vagy idealizálva vetítette eléjük a széthulló nemesi és muzsik-életet. Puskint a feudális arisztokrácia élete ölte meg és a költő fizikai halála előremutatta a nemesség történelmi halálát. A fiatal, feltörekvő Oroszország csendesen tüntetett a költő sírjánál. 32 ezer ember gyűlt össze Puskin háza előtt, koporsóját a temetőig vállukon akarták vinni, de a rendőrség nem engedte. (Neverov levele.) Ljubimov így ír Puskin tragédiájáról: „Puskint a legsötétebb és legembertelenebb módon kényszerítették Dantés és hozzá hasonló gazemberek a párbajra." Évek, évtizedek teltek el a költő halála óta. Évszázados fordulóját ünnepli a kultúrvilág. Jelentősége egyre élesebb, egyre világosabb jelentést nyer: művészetével, egyszerű, érthető és mégis klasszikusan szép nyelvével a milliókhoz beszélt. A szalonok világából is látta a milliós tömeget és azoknak írt.
