Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-10-01 / 8. szám - Ónody Zoltán: Páris - ahogy én láttam

Az udvari embereknek is írt, de ezek az írások mintha nem is tőle jöttek volna. A tömeg szíve vert írásaiban.

Hogyan jelentkezett és jelentkezik ez a népi ragaszkodás? Az államkiadó egykötetes Puskin-kiadványát napok alatt szétkapkodják. Hatodik kiadást a forradalom előtt egyetlen kiadvány sem ért meg. A „Krasna Niva" 65 ezres példányban nyomta ki Puskin összes műveit és előfizetők számára nem volt elég egyszeri kiadás. Sepetov újságíró nagy beszámolójában olvashatjuk: „A tömeg sort áll Puskinért."

Az orosz nyelv történelmében a legnagyobb irodalmi csúcsteljesítmények egyike Puskin. Iskolát teremtett, tanulni járnak hozzá az orosz nyelv nem is kis mesterei. Teljes kiadást sürget a dolgozó tömeg. Mert Puskint nemcsak a fiatalok, hanem az öregek is olvassák."

Akit pedig a fiatalság zárt szívébe, az halhatatlan.

ÓNÓDY ZOLTÁN:

PARIS — AHOGY ÉN LÁTTAM

Naplóm segítségével írásbelileg gondoskodom tapasztalataimról és helyezem biztonságba azokat. Általában azt tartom, hogy annak, aki fényképez és naplót vezet, sokkal több marad az életből, mint annak, aki nem veszi igénybe a gondolatok, érzések, élmények, arcok, vidékek, helyek megrögzítésének az említett két módját, a fényképezést és naplóírást.

Párisban túlzásba vittem ezt s ismerőseim a vége felé már megmosolyogtak, mert folyton kérdeztem, jegyeztem, nem szólva arról, hogy szemem neveletlen falánksággal mindent és mindenkit megnézett. És mégis kevés volt. Párist képtelenség egyszerre áttekinteni, ma is sokszor az az érzésem, hogy nem láttam az igazi látnivalókat. Talán ebből fakad az embernek az a különös hiányérzete, ami erőt vesz rajta visszautazóban, ami megígérteti, megfogadtatja majdnem mindenkivel hogy ide mégegyszer visszajön.

Páris, ez az ezer színben pompázó, ezerarcú kaleidoszkóp széles e világon mindenkit más és más igézettel csábít. A fiatal tanárjelölt szemében például a nyelvtanulás eldorádója, ahol fáradság nélkül juthatni birtokába a francia nyelv dús kincseinek. Egyetemi berkekben, a M. A. K.-ban is nem egyszer hallani méla sóhajtozást Páris után. Akinek megvalósulhat ez az óhajtása, többnyire nem is csalatkozik. Akinek pedig eddig nem sikerült, az jöjjön most velem és megmutatok neki egyet-mást Párisból és Párisban a „Magyar-Párist", mert ilyen is van. Megmutatom, — ahogy én láttam.

Már meg is érkeztünk. A vonat fáradt lassúsággal gördül be a Gare de l'Est hatalmas üvegkupolája alá. Meg sem ütközünk a hordárok készséges kinálkozásán — ez a foglalkozásuk. Pár perc múlva egy kanárisárga autó — szociális és kultúrális szükségleteinek. Ez az előlegezett megállapításom a megadott cím — Páris XV Square de Vergenne 9, a „Magyar Házi' felé.