Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-10-01 / 8. szám - Morvay Gyula: Puskin alkotó útja

„S te ön költészet fénysugara, Lövelj hívednek homlokára és élénkítsd fel a setét Léleknek álmos képzetét.

Ne engedd ihletés híjában Elkérgesedni keblemet, E szívtelen, e süllyedett Világ kábító mámorában, A pompadíszbe öltözött Ledérség s bamba gőg között.

E rossz világban, mely az álnok, Kislelkű hitvány s szemtelen önkéntes rabok, divatbábok,

Hiú és sívár üzelem,

Kőszívű erkölcsbíró-rémek, Botrányt leső mosolygó kémek, szemforgató szenteskedők, Büszkén fennhordott buta fők. Számító önzők, sírna gyáva Hízelgők, áruló gazok....

(Bérczy Károly fordítása.)

Hízelgő, áruló gazok között élt Puskin az udvarnál, akik szemforgatva védték hazug világuk minden bűnét, akik fennhordták butaságukat. Megérthetjük Puskin lelki szenvedését ebben a világban, ahová felesége miatt, letört életereje miatt vetődött. Élete végéig tart Puskinnál ez az ide-oda hajladozás. Tudja, hogy halálraítélt világban él, menekülne is, de környezete mindennél jobban ügyel soraira. „Kit nevezel te arisztokratának", kérdi Puskin egyik szereplője hirtelen. Felelet: „Azokat, akik Fulygina hercegnő kezéért esengnek." „És kicsoda az a Fulygina hercegnő?" Válasz: „Kövér, felfuvalkodott és gőgös ostoba". De nemcsak Puskin életrajzírói, búvárai ismerték ezeket a szavakat: a cári zsandárok is tudnak róluk. 1826-tól szünet nélkül folynak a politikai üldözések: sok esetben Puskin kézről-kézre járó versei miatt, amelyeknek szerzőségét nem is tagadta. Nem ő terjésztette az íiásokat, mégis I. Sándor cár haragját zúdították Puskin fejére.

„André Clenier a börtönben" — című versciklusa egész politikai vihart váltott ki. Benkendorf

ezekről

a versekről így ír Bulgakovnak: „Ezek a versek olyan merészek, hogy ön saját fiát is kiszolgáltatná nekem (Benkendorf

cári

csendőrgenerális volt), ha megtudná, hogy ő szerezte azokat."

Mindenképpen tudtára adták Puskinnak, hogy az akkori társadalmi rend ellen vétkezett. Hiába tartották tehetségesnek, hiába jelentettek versei új szépségeket a letarolt tájakon, az udvar nem jó szemmel nézte erősödő népszerűségét. 1830. január 28-án Benkendorf

meg

is írja Puskinnak, hogy az uralkodó elégedetlen a költő ruhaviseletével. Nem felel meg a magas udvari etikettnek. Nem tudjuk, mit válaszolt Puskin. Március 17-én újabb levél megy a költőnek, miért hagyta el engedély nélkül Moszkvát? Mi más volt ez, mint Puskin személyes szabadságának csendes elvesztése? Házi börtön. Titkos és minden lépést ellenőrző figyelés. Június 5: a pétervári tábornokkormányzó parancsot kap, hogy házkutatást tartson a költőnél. Tudja meg, vájjon visszatért-e már? Milyen verseket írt? Nem vett-e részt politikai mozgalomban? Keserves percek voltak ezek Puskin számára. Január 7-én meg is kéri Benkendorfot: engedje el őt Kínába. Éppen most megy egy orosz csoport. Meg is okolja kérését: „Minden lépésem gyanút kelt. Adja meg, tábornok úr, szabadságomat! Egy percre élje magát az én sorsomba, hogy lássa: milyen szomorú és nehéz azt elviselni..." És nem is egy ilyen levelét ismerjük. Ezentúl mindent csak engedéllyel tehetett, még házasságát is.

íme, hová jutott a „Ruszalka", „Anyégin Eugén", „Boris Godunov"

szerzője, Oroszország egyik legnagyobb költője, akihez a legújabb időkig az orosz költők tanulni jártak, kinek nyelvezete ma is csúcspontját jelenti a