Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-10-01 / 8. szám - Morvay Gyula: Puskin alkotó útja

dozó ifjaknak, akik csak álmodoztak az önkényuralom oroszországi szektorának pusztulásáról. A nemesi oppozició lassan népi gyökerűvé szélesült. Szungurov moszkvai irodalmi köre és a charkovi radikális diákkörök fejezték ki ezt a népi követelményt.

Az ösztönzést kapott népi megmozdulás széles síkon terjedt tova. Csak az újabb történeti kutatás ad számot az oroszországi, 1826-os tömeges parasztmozgalmakról, amelyek között elég szép számban akadt szektáriánus-ízű is, de a tömeges bebörtönzések mutatják, hogy világos politikai programmal küzdtek a népi jogokért. Puskin kézről-kézre járó költeményei nagyban elősegítették ezt a most már népi mozgalmat. Egész sor politikai pör keletkezett, ezek voltak az úgynevezett Chénier-perek, a francia André Chénier után.

A költő is együtt indult a dekabristákkal, de közbejött száműzetése, majd visszatért a fővárosba, azonban a mozgalom vezetői Szibériában ültek. A szabadságért harcoló és író költő 1827-ben utánuk küldi versét: „Szibériai üzenet" — címmel. Ez a vers a nagy ingadozások előtti napokban keltezett. Ekkor még nem félt a 26-os szelleli és politikai terrortól annyira. Megírhatta társainak:

„Szibéria érces mélyében büszke tűrést őrizzetek: munkánk nem veszik el az éjben, magasra száll értelmetek... A nehéz bilincsek szétnyílnak, börtön csikordul — és szabadság öleli körül rabok ajtaját, s a társak új kardot adnak.

I

Belsőleg azonban már más volt a költő. Erősebb az előretörő reakció. A michailovkai száműzetés politikailag teljesen eltérítette útját. Magányában költőileg érik, a fővárosi életben irodalmi munkássága tört előre: politikailag meghátrált. Külsőleg újból a régi, immár tűnő világhoz csatlakozott. Egy exkluzív élet csillogása, szokásokban, külsőségekben és politikai meddőségekben való elernyedése: ezek csábították Puskint, aki megalkotja az igazi orosz költői nyelvet és később, 1830-ban szinte napok alatt alkot halhatatlan műveket. 1830. szept. 9-én befejezi a „Sírásót", 18-án pedig az „Anyégin Eugén" nyolcadik énekét írja meg. Két napra: „A parasztlány-kisasszonyt", majd öt nap múlva az „Anyégin" kilencedik fejezetét készíti el. A „Hóvihar", „Gorjuchin falu története" napok alatt készülnek el. Nem is említem a kisebb lírai költeményeket, amelyeket tömegesen írt ezekben a napokban.

A „felső tízezrek" világában élt, de írásai egészen más társadalmi rétegnek szóltak, egészen más emberséget jelentettek. Nem vonhatta ki magát teljesen az udvari élet befolyása alól. Néhány szép lírai verset írt ebben az időben az udvarnál tartózkodó hercegnőkhöz és grófnőkhöz. (Volkonszkij hercegnőhöz, Kocsuba grófnőhöz, Olenina udvarhölgyhöz, stb.)

Az udvari környezetből vette feleségül Natália Nikolajevna Goncsarovát. £zt is előírta az udvari etikett, noha Puskin a Goncsarov-családnak szegény, „tisztviselődén", egyenlőtlen, szürke partinak látszott. Irodalmi súlya pótolta ezeket a társadalmi és születési hibákat és felesége lett Natália Nikolajevna, aki pedig „igazi" orosz hölgy volt. Karatigin feljegyzése szerint a három