Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-01-01 / 1. szám - Ónody Zoltán: Férfiak fehérben

sabb fegyvere. Tipikus keleteurópai termék, mely e tájon szinte min­den nép társadalmában felütötte a fejét. A (háborús falut és a forradalmi falut csak néhány vonással érinti, de ezek a vonások mind tökéletesek. Az a néhány lap, midőn a pa­­rasztfiű-őrmester a háború végén (hazatér s egy pillanatig még a be­­idegzett katona lobban ki belőle, lelő egy kastélyfosztogatót, azután ugyancsak pillanatok 'alatt visszazökken a parasztsorba; a nagy zavar napjai, mikor az elnyomott tömegekben mégis az egymásra-találás tudata kezd kibontakozni: e lapok mind tökéletesek. Szabó Pál nyelve is megtisztult, megkeményedett. Látszik, hogy megfellébezhetetlen igazságok szolgálatába állott. •ÓNODY ZOLTÁN: FÉRFIAK FEHÉRBEN A közelmúltban nagy feltűnést keltő amerikai film futott világszerte a mozgó színházakban: Férfiak fehérben (Mán in white) címen. A laikusokat megrémítő csillogó orvosi műszerek az operáció — ami az orvosi vonatkozású filmeknek mindig a nagy jelenete szokott lenni — hosszas előkészületei a né­zőkben a lélekzetet meglassították, a helyzeti véletlen folytán az orvos sze­retőjévé lett ápolónő csendes megadással fogadott halálának romantikája volt a film, ami végeredményben az orvos igazi benső életéből nagyon ke­veset engedett látni. Szinte semmit sem mondott. Szorgalmas és várakozással eltöltő fordulata van a filmnek: az orvos mel­lének szegezett egyenes kérdés, amiben az orvosnak döntenie kellett. Pénz hozomány, vagy az orvosi tudományban való továbbképzés? Nő vagy karrier? Az orvos, az orvosabbá levést választotta. Nem szándékozom a filmről kritikát Írni, nem is értek hozzá, csupán azért volt szükségem erre a kitérőre, mert éppen a film megnézése adta az indí­tékot ama, hogy megírjam fiatal fejjel, kevés tapasztalattal, csupán a látot­tak, hallottak és olvasottak alapján, milyennek képzelek el egy igazi orvosi egyéniséget, mik azok az adottságok, tulajdonságok, amikkel feltétlenül rendelkeznie kell, ha az orvosi tudományt nem csupán betűrengetegnek, mes­terségnek, hanem hivatásnak tekinti, s ha számottart az egyéniség elneve­zésre, ami a mindennap szürke, csupán reproduktív napszámosai közül való kiemelkedést, átlagon felüliséget, jelent. Az orvos, sőt minden ember emberi és erkölcsi mivoltát abból ítéljük meg, mennyire és mi-módon teljesíti ia részben vállalt, részben pedig rászabott kö­telességeit? Semmiféle pályán nem olyan fontos a kötelességteljesítés a tudomány megszerzésében, mint éppen az orvosén. A jogászfilozopter min­dent kipótolhat könyvekből: az orvostanhallgató legfeljebb fölújíthatja a látot­tak és hallottak benyomásait. De a felújítás csak azoknak az agyában lehet­séges, akik azokat már megszerezték, tehát: az orvosnövendéknek mindent látni, mindent megfigyelni, tapasztalni kell Nem elég elképzelni, nem elég elhinni ami elébe kerül — a tudomány akkor sohasem menne előre, elméle­tek, amire esküsznek ma, holnap lemosolyogják s orvostudomány-történeti adattá válik — vagy egyszerűen betanulni. Az orvostanhallgatónak a meg­győződések olyan szilárd tömegét kell összegyűjtenie, az alaposam megis­mert tények olyan sokaságát, melyre később tovább építheti orvosi egyéni­sége egész épületét.

Next

/
Thumbnails
Contents