Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-01-01 / 1. szám - Féja Géza magyar irodalmi szemléje (Tündöklő Jeromos. Szabó Pál: Csodavárás.)

zott ember, sohasem fejlődik, sohasem forr ki tiszta íróvá, s felemás kísérleteik jelzik majd az útját.

Oj regénye: megérkezés. Ámulva forgattam lapjait, mert ekkora fejlődést nem reméltem. Szabó Pál oda jutott, ahol az új orosz regényírók tartanak (Solochov) s amit legtalálóbban történelmi realizmusnak nevezhetünk. A történelmi realizmust a kollektív gondolat térhódítása teremtette. Az író a valóság mértékét már nem az egyes eseményben, az egyén valóságában keresi, hanem a történelemnek, a kollektív eseménynek tükröződésében. A társadalom történelme az igazi „hőse" ennek a regénynek. Szintetikus realizmus ez, szó sem lehet benne a kisrealizmus barkácsoló művészetéről.

Szabó Pál sohasem jutott volna el ide, ha nem marad a magyar vidéken. Az mentette meg, ami Veres Pétert: a szocializmus tudákosainak gyökértelen és általános tételekkel, merev dogmákkal dolgozó doktrínájával szemben kialakult benne a magyar valóság szociológiája. Szabó Pál két elmúlt évtized életébe tér vissza: 1900—1920, de érett történelmi realizmusával a közelmúlt s életünkben olyan döntő fontosságú éveket valóban történelemmé érleli. S merőben különbözik ez a történelmiség ama történelmi regényektől, melyek meneküléseik a máiból. E menekülők érzik, hogy képtelenek a ma és a közelmúlt történelmi szintézisére, érzik, hogy félromantikus és korai, vagy kisrealista módszereik nem bírnak az élet egyre növekedő szociológiai bonyolultságával megküzdeni. Ezért avas és félig avas irodalmi módszereiket a tegnapba mentik. Az új magyar prózának, Szabó Pál új regényének is egyik legfontosabb eredménye: a szociológiai látás tisztulása és elmélyülése.

Szabó Pál regénye lépésről-lépés re megmutatja a magyar parasztság balvégzetét 1848-tól 1920-ig, holott csak két emberöltő életébe merül vissza. Ámde a nagy szociológiai tények korszakok végzetét fejezik ki. A félig teljesített jobbágyfelszabadítás amennyit adott, csaknem annyit el is vett Véglegesen megsemmisítette (legalább egyidőrel) aparasztság minden kollektív összetartozandóságát. A parasztság egy része szolga lett, cseléd s ezeknek élete reménytelenebb lett, mint ennekelőtte volt. Másik része, a volt urbális jobbágyság „kisgazda" lett, s egyénekre darabolva egyedül vívta a maga élet-halálharcát kis parcelláján. A parcella lett s lőhetett ezentúl a parasztság egyetlen életcélja, eszménye; egész sorsa pedig: egyéni küzdelem a parcella megtartásáért. Ebben a harcban a kollektív tudatnak még a csírái is meghaltak. Szabó Pál megírja a kisgazdává lett béresnek, a ,/beérkezett parasztnak" társadalmi magatartását. E rész tökéletes s a fenti végzetes társadalmi ténynek legtökételesebb megfogalmazása a magyar irodalomban.

Bihar híres úri föld, uralkodó s lecsúszott földesurak világa. Szabó Pál eddig ise kerülte ki a kastélyt, az egész faluról próbált társadalmi képet adni, de folytonosan elcsúszott. Az úri életet nem látta tisztán s homályos foltokban, vagy pedig, elnagyolt vonásokkal próbálta megörökíteni. Ennek is vége van már, a „Csodavárásban" a paraszti „romlottság" üt tanyát a kastélyban, persze az adott körülmények között ez a „romlottság" az egész paraszti küzdelemnek legjobb, leghatáso-