Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-10-01 / 8. szám - Simon Menyhért: Csoda Ágteleken. Munkanélküli. Józan perc. Magyarságomat
Sok-sok falunak, letóduló népnek: Az Isten szól ott gazdagnak-szegénynek. Dercen faluból parasztasszony tér be Látó asszonynak egyik sorstestvére, Református és nem szektás hívő, Kinek száján a biblia kinő, Elmondta, hogy ő volt Ágteieiken És vele voltak ott rengetegen. A látó asszony semmit meg nem jósolt, De amit mondott, mind isteni szó volt — Higgyétek mind a Szentlélek-urat, Mondotta, ő majd jó utat mutat És szavaiban gyakorta megáMott, Mikor Istentől üzenetet hallott. A nép ott már hisz, egész meg javult, Mi gonoszság volt, egész kialudt, Kiveszett a gőg, a harag, gyűlölség, Istenihez megtért a sok romlott község És meg is látszik ez már a határon, Ott jól aratnak már ezen a nyáron, Mert amíg másutt pusztít az aszály, Ott mezők felett Ür angyala száll... És ahogy beszélt átszellemült ő is — Boldogan beszélt: ime hisz már ő is, Hogy az Ür keze őt is úgy megáldja S lehessen Néki szolgálóleánya ... MUNKANÉLKÜLI Az urak nyáron pihennek, Télen pihennek És nyáron északra, Télen délre mennek. Én nyáron pihenek, Ősszel is pihenek, Télen is pihenek, És a városomból El sohasem megyek. Nem látok meg soha iFjordot, gleccsereket, Sem égig csapódó, Kéklő tengereket. Én a városomból El sohasem megyek — Hetenként kapok egy Tízkoronás jegyet, Hogy éhen ne haljak, Hogy valamit egyek. Télen a népkonyhán Kapok ebédeket, Sokszor megetetem A kóbor ebeket. Munkásnak születtem, Dolgoznom nem lehet — Más szájából ki nem
