Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-10-01 / 8. szám - Simon Menyhért: Csoda Ágteleken. Munkanélküli. Józan perc. Magyarságomat
Üthetek kenyeret. Másoknál nyüzsögnek Az apró gyerekek, Én magamnak társat Már sohase lelek. Szegény emberektől Kapok egy kis kegyet: Adnak éjszakára Kemény fekvőhelyet. Az Istentől, ha van, Én is kérek kegyet: Vegye el mielőbb Ezt a gyászéletet. Kezdenék valamit. De mit sem engednek — Családtagja vagyok K i s emm i z e 11 eknek. Itt minden a másé: Halászni sem lehet — Vadászni nem tudok, Nincsenek fegyverek: A kezembe fegyvert Még .adni sem mernek. Huszonöt évemmel így tengek, így lengek - Ha rongyos a rongyom, Foltot rá még egyet! Ha rongyos a bakkancs, Bele papírt teszek — Örült tétlenségbe' Megveszek, megveszek! JÓZAN PERC Anyaszülötte ember vagy te is. Gondolkozz most, mert elszáll józan perced: Öröm neked, hogy embertársadat Erőszakkal vagy pénzzel leteperted? Öröm az neked, tiszta boldogság? Az-e, amiről álmodtál mint gyermek, Mikor még Isten nagy jóságát kérted és szép álmokat színezett a lelked? Vagy neked nem volt víg gyermekkorod? Felnőttek keze nem simított soha? Verés volt jóság helyett a te részed, Mindenki gonosz volt hozzád s mostoha? Ha így van, mindent meg kell bocsátanunk: Gonoszságot is, még ha irgalmatlan — Nem vagy felelős azért, hogy a lényed Gyűlöl, tombol és rombol szakadatlan!
