Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-10-01 / 8. szám - Sebesi Ernő: Meghalt a bosszú

Mégi két év előtt hallotta véletlenül Newyorkban, hogy Közben Forbát anyagilag lecsúszott. Odaugrott a bőröndhöz, egyetlen mozdulattal fehpattantotta a zárát s kivette remek ékszereit.

Künn már hajnalodéit. Fel se kellett gyújtani ai kanosai villanyt, így is tarthatott főpróbát. Ráakasztotta nyakára az ékszert és a tükör szinte megrepedt az irigységtől, mikor a tündöklő ékszer szétszikrázott rajta úgy, hogy csaknem felgyújtotta az egész szobát.

Ahogy most belenézett a tükörbe, virrasztó élő csillagnak képzelte magát egy kihalt táj fölött.

'Reggel a portás csengetésére ébredt fel. Délután fél négy óráig fel se kelt, kis megszakításokkal aludt tovább és egy üres teán kívül nem vet magához semmi étéit. Mikor délután uzsonnaidőben megjelent a kávéházban, több oldalról is köszöntették, mint valami régi jó ismerőst, de ő gőgösen és hidegen elnézett mindenki fölött és boldog volt, hogy sikerült inkognitóját megőrizni. A pincér szolgálatkészen közeledett.

— iPa roncsolni méltóztatik?

—• Később ... — és rámosolygott a pincérre.

Eleganciája olyan szédítő és olyan fölényes volt, hogy kétségbeejtette a jelenlevő hölgyvendégeket. A kávéházi levegőben a vidékiesssg és fülledtség konzervált levegője úszott.

Az uzsonnázó nénikék elővették gyanakvó lornyonjaikat és rögtön vésztörvényszékké átalakulva, ítéleteket kezdtek róla hozni.

— Ez a cirkuszigazgató szeretője, tegnapelőtt is itt uzsonnázott,— jelentette ki az egyik hölgy, akinek a bajuszánál csak a gonoszsága volt nagyobb.

—* Ugyan kérlek, Minka, hogy mondhatsz ilyet? — replikázott egy tiszteletbeli aggszűz. — Hisz ez az új kasszírnő a konkurenciától, — állapította meg a diagnózist egy molett nő, aki kiskutyájával nyalatta föl a maradék barackfagylaltot. Mrs. Gordon elővette a helyi lapot, közömbösen lapozgatott benne, egyszerre csak felragyogott a szeme. Egy hirdetésen akadt meg. „Forbát testvérek gőzmalma legújabb őrleményeit" kínálta azon a hirdetésen „olcsón és garantálva".

Erre elpirult. Még csak most mert körülnézni a kávéházban, melyről úgy látta, hogy minden sarkából ismerős hangulatok szállnak feléje. Mikor már tekintetével megsimogatta az összes régi pamlagokat és márványasztalokat, egyszerre a kasszával szemközti oldalon, rögtön a fagylaltszekrény mellett, egy férfit vett észre. Mozdulatlanul ült a helyén. Előtte uzsonnája.

Mrs. Gordon lökést érzett s majdnem hátratántorodott. Erre még jobban elpirult, előszedte a púderes dobozát és anélkül, hogy szüksége lett volna rá, ügyesen kikészítette az arcát. A tükre azonban kíméletlen volt. Megsúgta neki, hogy a festék alatt is ég és pirul az arca.

Forbát ült vele szemközt a régi helyén. Törzsasztalát, úgylátszik, megtartotta annyi év óta.

Hat lépésre volt tőle Forbát. És erre a hat lépésre hat év óta várt, egyre mohóbb türelmetlenséggel, mert mindaz, ami esküvője óta eddig a hat lépésig adódott, — felfokozott szépségkultusza, tengeri fürdőkön való feltűnése, mindez csak külszín, látszat és takaró volt, takaró egy seb fölött, mely hat év óta folyton vérzett, melynek a gyö