Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-10-01 / 8. szám - Sebesi Ernő: Meghalt a bosszú
Kinyitotta az ablakot, mely a kisváros egyetlen utcájára könyökölt le az erkélyről. Cigányzene kúszott föl a terraszról az emeletre, erre dühösen becsapta az ablakot. Nem a zenére haragudott, ez a zene akaratlanul is kínos reminiscenciákat továbbított az emlékezés berozsdásodott sínéin és ez az emlékezés oly felejthetetlenül disszonáns élményekkel kavarta fel Mrs. Gordont, hogy ruhástól dobta le magát a díványra. A cigány vonója még mindig sírt, de most szinte stílusosnak látta a régi romántikát. A dzsesz talán anachronizmus lenne az ő fájdalmához, — gondolta megenyhülten. Felkattantotta a lámpát, de a homály még most se hagyta magát. Elterpeszkedett a szobában s rémületekkel aggatta tele a bútorokat. Pedig neki világosságra volt szüksége, soha nagyobb világosságra, mint éppen most. Ili. Leült a bőröndjére, mintha éhes és állásnélküli kóristalány volna s egy vidéki ődház éjjeli csöndjében várna arra a vonatra, amely elvinné a 'siker és beérkezés nagy állomására ... Pedig mögötte már ott a beérkezés, az elégtétel lenyugvó és mindig újból feltámadó napja. A vállán érezte, hogy megcsukló sirás kínozza. Kit siratott vájjon? A szomorú hotelszobában ebben a pillanatban tán ő maga se tudta, hogy kit sirat tulajdonképen. Megijedt a bizonytalanságtól. Megnézte az óráját, hajnali kettő volt. Lecsavarta a villanyt, végig dőlt a díványon és a sötétben karikák viliództak a szeme előtt, a karikákból, melyek bizonytalan színbe voltak mártva, lassankint egy szabályos férfiarc vált le és plasztikus, élő színekkel vibrált a szeme előtt az, akiben a legnagyobb megdöbbenésére felismert valakit, valakit, akit nem akart látni s aki miatt mégis idejött, hatezer kilométert tett meg az óceánon, aki miatt esténként, mikor már csak ködöt falt a> hajóóriás, ott állt lengő fátylakkal az úszó kolosszus fedélzetén, aki miatt nem hallotta Mr. Gordon gyöngéd és féltő invitálását, aki miatt szörnyű hallucinációk és kísértő víziók kínozták, mert az olajos habok között egy fejet várt, igenis, egy fejet! Egy fejet, hogy fuldokolva bocsánatot kérjen tőle! Mrs. Gordon most felismerte azt, aki most sokkal fontosabb volt, mint férje, aki nélkül ezt az utat, a hatezer kilométert sohse tette volna meg s aki miatt, először életében, azt hazudta az úrának, hogy szüleinek sírkövet akar állítani, ebben a kisvárosi temetőben. A homályon át Forbát arca kísértett behunyt szemei előtt. Eltakarta a kezével, de a kép oly intenzíven élt e'őtte, hogy fel szeretett volna ordítani. A hat év előtti Forbát gyönyörű és kegyetlen férfifeje volt ez, aki miatt csalódva, szárnyszegve átkelt reszketve az óceánon, megborzongva a várható rémségektől. Forbát éveken át udvarolt neki. A kisvárosi korzó egyetlen színfoltja volt ez a pompás emberpár. Olyan, vitalitás hömpölygött bennük, hogy az álmos kisváros élete va'óságga! tőlük kapott némi ritmust. De mégse lehetett Forbáté, mert a család rangonalúli házasságot elvből nem tűrt.
