Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-10-01 / 8. szám - Marék Antal: Kazinczy a Spielbergen

üvöltéseket, amik mappaI és éjszaka a politikának ebből a szörnyű Ítélkező helyéből ki-kitörtek és .szabadság után üvöltöttek? A költő magával vitte iszonyú emlékeit, nem írtai meg azokat, hagyom Silvio

megtette. Miért? Máig sem lehet tudni, csak sejteni lehet, mily igyekvéssel hárította el élete további folyása elől ezeket a rettenetes emlékeket. Életében Széphalom következett s az a nagy mozgalom, amely körülötte az új magyar irodalom bölcsőjénél megindult. A szellem világában elhalt az emlék, Kazinczy törhetetlen energiával maga ihesegette el emlékezésének kinyíló kapuja elől.

Boldogan és felszabadultan érünk ki újra a napsütésre. A vastag ajtó rácsukódik a kazamatákra s egyszerre éreznünk kell, hogy menynyire más korba érkeztünk. A katonai fogda hatalmas épületére esik pillantásunk, ahol rácsos ablakok mögött emeleteken vannak elhelyezve a katonai rabok. Valamelyik rácsos obiak mögül halk hegedűszó szűrődik. Ez a kor is megkövetelj a fegyelmet, de büntetése nem embertelen többé s hova-tovább az emberi szellem felszabadulásával mind kevesebb és kevesebb börtönre lesz szükség.

Kazinczy Ferenc útja a Spielbergigi Budáról két álló hétig tartott. Mulatságos ez az út, ahogyan azt Kazinczy leírja. Végig, amerre mentek, kísérőjük úgy bánt velük, mintha nem is rabok volnának tulajdonképpen, hanem jó barátok. Budáról még vasraverve indulnak el, Pozsonyban szabadon sétálnak, sőt egyikük bizonyos Szlávy nevű még színházba is eljut. Kazinczy leírásából úgy látszik, hogy az iró nem is tudta, hova, tartanak. Azt tudja, hogy Brünnbe, de azt, hogy a Spieibergig meg sem áll velük az üveges hintó, arról még nem is álmodhatott. Spieberg rémségének híre, úgy látszik, eljutott Magyarországra is, mert, amikor útközben megtudja, hogy mi ütjük végcélja, szörnyű ijedelem vesz rajta erőt. Később derült ki, hogy jogos volt ez a félelme.

1795 szeptember 24-én öt üveges hintó indult el Budáról Brünn felé. Az egyikben Szlávy György és Kazinczy foglaltak helyet. Három tiszt kisérte a transzportot, bizonyára katonák is lovagoltak a hintók mögött. Kazinczy Pályám emlékezete című művében megírja azt a lelkiületet, amely őt Budáról elindulva áthatotta: engem sem boldog, sem boldogtalan napjaimban sohasem hagya el még theodiceai szent hitem; az mélyen lakik lelkemben-e, képzeletemben-e vagy idegeimben, nem tudóim és nem kérdem, ha az csak poétái áltatás volna is, nekem kedves, mert nyugosztal, $ mit adnak érte azok a hideg józanok? Most már értjük Kazinczy optimizmusát, amivel ezen a két héten át vélekedett. Pletz kapitány, akit kisérésükre rendeltek ki, elindulásukkor megnyugtatta őket, hogy éppen olyan jó dolguk lesz a foglyoknak Brünnben, mint Budán volt. Hogy ez a budai fogság milyen jó élet volt, azt bizonyítja az a vidám história, amit Kazinczy augusztus 21 -i dátummal leír. Pest vármegye Főispánjának installációja volt aznap. Budán és Pesten ilium

in

éivá volt minden ucca. Este kilenckor Novák kapitány Szlávy Györgyöt és Kazinczyt felszólította, hogy menjenek vele Pestre, megnézni a kivilágítást. Kazinczy becsületes lélek vólt, protestált a lehetetlennek látszó kirándulás ellen, megemlítette, hogy az nemcsak reájuk, hanem Novák kapitányra is biajt hozhat. Mire a kapitány dühösen kifakadt: Ihr verfluchte Kerls, eine Revolution

anzufangen hattet Ihr Muth, aber nach Pest mitzukommen nicht? Ka-