Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-09-01 / 7. szám - Zagiba Ferenc: Tranoscius és a magyar egyházi ének

György palatín özvegye volt, aki szomorú sorsában nagyon megkedvelte ezt az éneket. Egyes állítások szerint ez az ének is magyar eredetű, de míg az előbbi ének minden kétséget kizárólag magyar származású, ez utóbbi eredeti hangzása kérdéses. Később ugyancsak Jeszenszký

Károly

fordította le magyarra.

Nagyon jellemző a cantus firmus, vagyis az általánosan elterjedt melódiák létezésére a Tranoscius 614. oldalán található jegyzet. Az ének címe után a következő szószerinti mondat van: „Spívá se jako: Irgalmasságnak Istene"; vagyis énekeltetik mint az Irgalmasságok Istene című magyar ének. Teljesség szempontjából meg kell azonban említeni, hogy egy Bajorországban talált magyar nyelvű kancionálban viszont a következő feljegyzés olvasható: „Énekeltetik: Az Nuž

Bohu dékujme

nótájára."

A kutatók szerint a Tranoscius csak egy töredékét ölelte fel annak az ének gazdagságnak, amely írott kancionálokban volt Szlovenszkón elterjedve s később az enyészet áldozata lett. így Czobor Anna grófnő négy szép énekéről azt vélik, hogy eredetileg szlovákúl voltak írva és hogy később Madách Gáspár fordította le őket magyarra.

Mivel a tudományos kutató munkálatok ebben a kérdésben még csak a kezdetnél tartanak, ma még nem lehet pontosan megállapítani, mennyi a Tranosciusban a magyar zenei elem, vagy hogy mennyire hatott a Tranoscius a magyar himnológiára és énekeskönyvekre. De ha oly gazdag vonatkozásokat találunk a magyar Cantus Catolici és a huszita zene, valamint Tinódy Lantos Sebestyén és Silván

között,

nagyon is föltételezhető tehát, hogy aránytalanúl gazdagabbak azok az eddig ismeretlen vonatkozások, amelyek a szlovák és magyar protestáns himnológia múltjában rejlenek.