Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-09-01 / 7. szám - Zagiba Ferenc: Tranoscius és a magyar egyházi ének
uralták a reformált egyházak szertartásait. De lassan az egyetemes irányzat erősödésével elkezdett belészüremleni a nemzeti, népi himnológia és mélódika. Elhatározó jelentősége nem a szavaknak volt, hanem az általánosan elterjedt melódiának, az úgy nevezett „cantus firmus"-nak. Amely katolikus ének melódiája közkedvelt volt a népnél és vallásosságra ihletett, azt megtartotta és énekelte tovább. Az újak közül pedig azok honosodtak meg, amelyeknek tetszett a melódiája. így gyakran ugyanazon énekeket énekelték a katolikusok és protestánsok is. Megesett az is, hogy a protestánsoknál közkedvelt huszita, lutheri vagy népi melódiát átvették a katolikus hívők is és így lehet megmagyarázni azt az érdekes jelenséget, hogy az 1651.-ben kiadott magyar katolikus „Cantus Catholici" című énekeskönyvben nagyon sok huszita zenei elemet találunk. A katolikus énekgyüjtők már nem ismerték a közkedvelt énekek eredetét és besorozták őket gyűjteményeikbe. A reformációs mozgalom erős hatással volt Szlovenszkó és Magyarország szellemi lírájára is. Ezért nem volt véletlen- hogy úgy a magyar, mint a szlovák protestánsság egy évben ünnepelte legrégibb énekeskönyvének háromszáz éves jubileumát. Mikor a magyar reformátusok az 1636.-ban kiadott „öreg Graduáljuk" 300 éves kiadásának ünnepét ülték, a szlovák evangélikusság ugyancsak 1636-ban kiadott „Tranoscius" című énekeskönyvüknek rótták le megemlékezésüket. A minden szlovák evangélikus ház egyeduralmú és nélkülözhetetlen szent könyve ez, mely biblikus ősi nyelvezetével annyira közel van a szlovák nép leikéhez, hogy nem nélkülözheti őt még az alföldi szlovákság sem. Szerzője Tranovský György evangélikus lelkész korszükségletnek tett eleget, amikor kiadta a ,-Cythara Sanctorum" című kancionáléját. A közel négyszáz énekből álló gyűjtemény művészi értékével annyira megnyerte a szlovák evangélikusság tetszését, hogy ma már száz kiadást ért el. Az énekek nagy hányadát maga Tranovský szerezte. De tekintélyes számmal vannak képviselve Luther énekei, továbbá számos német, cseh, valamint szlovák szerzőktől eredő énekek is. Azonban nem nélkülözi ez a híres kan cionál a magyar vonatkozásokat sem. így például 1551-ben adta ki nyomtatásban a híres magyar lantos Tinódy Sebestyén „Cronika" című históriás énekeit. A Csehországban letelepedett Silván János „Písně nové" című énekeskönyvében felvette Tinódy Sebestyén melódiáit is. Azonban a cseh protestánsok túl világiasnak találták Silván melódiáit és énekeskönyve nem lett közkedvelt. Ennek ellenére Tranovský fel használta Silván énekeskönyvét. Tinódy melódiáiból sem került be a Tranosciusba, de ma még nincs meghatározva, hogy milyen behatással voltak Tinódy melódiái a Silván-féle énekeskönyv általános zenei formáira és így nem tudjuk megállapítani, mennyi szűrődött át Tinódy dallamaiból a „Tranisciusba" Silvánon keresztül. A Tranosciusban eddig csak egyetlen egy énekről lehet minden kétséget kizárólag megállapítani, hogy magyar eredetű. Ezt az éneket, amelynek címe „A halhatatlanságról" Tranovský a Pribiš-féle régebbi szlovák énekeskönyvből vette át- ahol ez a jegyzet áll: „Magyarból fordítva". A versek kezdőbetűi Céngler, rózsahegyi plébános nevét adják, tehát őt kell a fordítónak tartani. Mivel ezen ének magyar eredetijét nem lehetett megtalálni egyetlen magyar kancionálban sem, ezért 1890 Jeszenszký Károly újra lefordította magyarra. Magyar vonatkozású még Láni Éliás, evangélikus püspök „A hitben megerősítő..." bekezdésű éneke, melyhez ez a históriai feljegyzés található „Czobor Erzsébet grófnőnek szerezte Láni Éliás" Czobor Erzsébet, Turzó
